Az asztrobiológusok már évtizedek óta a földönkívüli élet egyik lehetséges helyszíneként tartják számon a Jupiter négy nagy holdjának egyikét, az Europát. A holdat vastag jégpáncél borítja, amely alatt esetleg mikroorganizmusoknak is otthont adó, vízből álló óceán lehet. Arra, hogy a jégburok alatt tényleg víz található-e, a Hubble-űrtávcső felvételei adnak választ. A távcső nemrégiben kitörő gejzírt rögzített, és a vizsgálatok alapján kiderült, hogy hidrogénből és oxigénből áll, vagyis vízpára lehet. De nem csak a kialakult bolygókon vagy holdakon lehet keresni az élethez szükséges alapelemeket, hiszen már több vizsgálat kimutatta azt, hogy ezek már az égitestek kialakulása előtt létrejönnek, valamint azt is, hogy az alapelemek összeállásának arányaitól függ, hogy az adott rendszerben tényleg megjelenhet az élet valamilyen formája, avagy sem. Fontos a molekulafelhők kémiai összetétele, amelyből a csillagok és a bolygók létrejönnek, s azon belül is a fémtartalom mennyisége. Ha a molekulafelhő fémtartalma kicsi, akkor az élet számára elengedhetetlen kémiai elemek nem vagy csak elenyésző mértékben találhatók meg benne.
Az úgynevezett biomolekulák utáni kutatást a mai napig nagy érdeklődés övezi, különös tekintettel a csillagközi aminosavakra. Az aminosavak a protein építőelemei, melyek kulcsfontosságúak az élet kezdetének kialakulásában. A legegyszerűbb aminosav a glicin, melyet már régóta próbálnak keresni, de mindhiába. Egy már sokkal könnyebb találni egy kémiailag rokon molekulát, az aminoacetonitrilt, ami feltehetőleg az emberi szervezetben is a legnagyobb számban előforduló glicin előfutára. De mutattak már ki szénalapú vegyületeket, metilalkoholt, etilén-glikolt és etanolt, cukormolekulákat, vízpárát és porszemcséket borító jeget is az aktív csillagkeletkezési területek szomszédságában, illetve protoplanetáris korongokban is, melyekből a bolygók és üstökösök jönnek létre.
Kezdetben a szülő molekulafelhők nagyon hidegek, hőmérsékletük alig 10 Celsius-fokkal haladja meg az abszolút nulla fokot (-273,15 °C), s mégis ezen körülmények között alakulnak ki az első fontos elemek. Ilyenkor a legtöbb gáz a porrészecskék felületére fagy ki, ahol aztán ezekből az alapelemekből összetett szerves molekulák jöhetnek létre. Ám érdemes azt is tudni, hogy bár a legtöbb csillag egyszerre született, mégsem ikrek, hiszen méretüket, tömegüket, hőmérsékletüket és színüket tekintve különbözőek, ezenkívül nem minden csillag esetében alakul ki bolygórendszer.
1965 óta az élethez szükséges elemek több mint 140 molekuláris típusát azonosítottak a világűrben, melyek nagy része szerves vagy szénalapú. Ezeket a molekulákat precíz méréstechnikákkal azonosítják be, méghozzá úgy, hogy az atomok és a molekulák egészen sajátos frekvencián bocsátanak ki sugárzást, melyek jellegzetes vonalakként jelennek meg a sugárzási spektrumban. Így miután megmérik egy adott objektum spektrumát, a további elemzésekből meg tudják állapítani a kozmikus felhők kémiai összetételét. Az ilyen irányú vizsgálatoknak a szerepe, hogy választ kapjunk arra, hogy a molekulák milyen komplexitást érhetnek el, mielőtt egy új bolygó részévé válnak. Ha erre a kérdésre sikerül megtalálni a választ, akkor az némi támpontot nyújthat majd arra nézve, hogy más rendszerekben hogyan is alakulhat ki az élet.
