A magyar kultúra napjának alkalmából Halmos Bélára, a tavaly elhunyt népzenekutatóra és népzenészre emlékeztünk Gyulán. Ezen a zenei találkozón nyílt meg újra a város régi szórakozóhelye, az újjáépült Vigadó. A Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. megadta a módját a többszörös ünnepnek.
A fesztiválon hivatalosan is megnyitották az épületet, és átadták a színpadot a hangszereknek. Két nap alatt számos zenész és hangszer avatta fel a deszkákat, de az utolsó nap záróeseményén lett csak igazán letesztelve az új Vigadó porondja. A Halmos Béla emlékét felidéző gálaműsorban tucatnyi prímás és muzsikus, valamint tömérdek táncos is kipróbálta a nagyméretű pódiumot.
A záróprogram műsorában autentikus muzsikákat hallhattunk a Kárpát-medence számos tájegységéről, Patyi Zoltán néptáncoktató és népzenész úgy állította össze a műsort, hogy Halmos Béla kedvenc gyűjtőterületei semmi esetre sem hiányozzanak az összeállításból. Széki zenével nyitott a soktagú banda, majd a Téglás zenekar szentiványi dallamokat adott elő, amelyet a vonósokon kívül Pribojszki Ferenc cimbalmából is hallhattunk. A Barbócz Sándor vezette Békés banda eleki román népzenével adózott a mesternek, majd gyimesi muzsikák csendültek fel furulyán, illetve hegedűn Friedrich Endre saját készítésű ütőgardonjának kíséretében. Perdültek a táncosok, Kiss Ilona és Lajkó Levente temperamentumos ízelítőt adott a táncrendből. Kolozsi, majd kalotaszegi zene után dél-alföldi muzsika csendült, János Hajnalka énekét Nagy Gábor dudaszóval kísérte.
Halmos Bélának a széki és a gyimesi népzenén kívül szíve csücske volt még a méhkeréki is, amelyet Kovács Tivadar prímástól tanult el, akinek unokája is jelen volt az ünnepi eseményen. Kovács János odavalósi dallamokkal jócskán megtáncoltatta és tapsoltatta a Nyisztor György Hagyományőrző Együttest, és Téglás Ferenc bandája moldvai dallamokkal örvendeztette meg a közönséget, amelyben a csodálatos hangú fúvós, a kaval is megszólalt.
Ezután újra vonót ragadott mindahány zenész, és a végső közös nótázásban mindenki bemutatkozhatott. A mezőségi muzsika alkalmat adott az összes zenésznek a muzsikára, a táncosokhoz meg csatlakozott a nagy múltú Körös Néptáncegyüttes is. A népzenei fesztivál a táncházalapító népzenésznek állított emléket, úgyhogy kijárt, hogy táncházzal záruljon az est. Rophatta is, aki bírta, késő é’ccakáig.
