sváb szilvalekvárfőzők a „Máriás” ház udvarában
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Meg is telt a németvárosi rendezvények új helyszínéül szolgáló „Máriás” ház udvara, szerepléstől izguló gyermekek, náluk sokkal izgatottabb szüleik, na és persze a büszke nagyszülők egyaránt a sörpadokkal telített udvaron várakoztak. Családi napra jött Gajda Róbert kormánymegbízott, a rendezvény fővédnöke is, aki köszöntőjében a rendezvény közösségteremtő erejét hangoztatta.
Gajda Róbert a rendezvény fővédnöke
– Az évszakoknak megfelelően itt mindig megszervezik azokat az eseményeket, amik a közösséget össze tudják hozni, egész évben megtaláljuk azokat az alkalmakat, amikor együtt lehetünk – mondta, majd a németvárosiak egész éves repertoárját – a disznóvágástól kezdve a májusfa állításán és a szüreti rendezvényen át, egészen a novemberi Márton-napi felvonulásig – felsorolta.
A kormánymegbízott és a város első embere egyaránt hangsúlyozta a „Máriás” ház megmentésére való közös törekvést, amit Mittag Mónika, a Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kitartóan szorgalmaz, ők pedig igyekeznek megvalósítani.
– Ne feledjük el, hogy a világ nem velünk kezdődött, és hogy azt a tudást, ami az idősebbekben még megvan, nekünk kell átvenni, csak így tudjuk tovább vinni. Ilyen értékes tudás mindaz, ami a népi tudásban gyökeredzik – hangsúlyozta dr. Görgényi Ernő polgármester, aki ünnepi beszédében a város egyik legkiválóbb monográfiáját megíró Scherer Ferenc száz évvel ezelőtti bejegyzésével idézte fel a gyulai szilvafőzési hagyományokat. Az 1914-es esztendőben a gyulai határban 400 kateszteri hold szőlő és gyümölcsös volt a kisemberek kezén, a vidék egyik legfontosabb gyümölcse pedig a kiváló minőségű, édes besztercei szilva volt, amely lekvár főzésére épp annyira volt alkalmas, mint aszalásra vagy szilvórium főzésére. Százegy évvel ezelőtt még szekerek végtelen sora szállította a szilvát Nagyváradra, Kolozsvárra és a szomszédos vármegyékbe.
Azzal, hogy a németvárosiak felelevenítették a szilvafőzés hagyományát, nem csak a gyümölcs eképpen történő felhasználása éli reneszánszát, hanem nemzetiségként a magyar nép kultúráját is gazdagítják. Ezt már Mucsi András, Békés Megye Önkormányzata Közgyűlése társadalmi kapcsolatok bizottságának elnöke hangsúlyozta, aki előbb németül, majd magyar nyelven is köszöntötte a megjelenteket. Mucsi András arra biztatta a gyulaiakat, hogy legyenek büszkék arra, hogy egy több nemzetiségű településen élnek, főként pedig arra ösztönözte a gyulai sváb lakosságot, hogy őrizzék meg kultúrájukat és értékeiket.
Miután hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt, valamennyi köszöntőt mondó felkötötte az ilyenkor hagyományos kötényt, és néhány perc erejéig kivette részét az akkorra már egyre sűrűsödő lekvár kavarásából.
– A jó németvárosi lekvár cukor nélkül készül – árulta el a lekvár főzése terén nagy gyakorlatot szerzett Kern József, miközben az üst alatti tűz egyenletes táplálásáról gondoskodott. A mintegy nyolc órás fövési idővel tervezett lekvár jó minőségű, érett besztercei szilvából készül, ami szintén a titkok egyik adaléka. A tartósítószereket nélkülöző készítmény évekig is remek minőségben áll el a spájzok polcain.
Amíg a lekvár főtt, az Implom József Általános Iskola német nemzetiségű tanulóinak műsora, majd a németvárosi óvodások táncos kavalkádja szórakoztatta a közönséget. Őket a Németvárosi Harmonikások és az Erkel Ferenc Ifjúsági Fúvószenekar tagjai váltották, miközben pedig Kepenyes Pál zenés műsorával szórakoztatta az egybegyűlteket, a türelmetlenebbek már a ciberét is megkóstolhatták.
A szilvás sütemények versenyére 11 óráig lehetett nevezni, aki azok megkóstolásáig nem bírt várni, a közben megfőtt németvárosi babgulyásból falatozhatott. A Kolibri együttes műsora alatt a Tóth Károlyné cukrászmester vezette süteményes zsűri is meghozta ítéletét, az ügyes kezű háziasszonyok pedig a K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnökétől, Kovács Lajosné Murvai Zsuzsától vehették át jól megérdemelt díjaikat.
A mulatság ezzel még egyáltalán nem ért véget, hiszen az elkészült lekvár csuprokba, mázas edényekbe, befőttesüvegekbe töltögetése – és a versenyeztetett szilvás sütemények közös elfogyasztása – szintén kiváló közös programnak bizonyult.
