A promissio a rondella terasz színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Fekete Cintia
Dalban mesélt hitről, örömről és reményről a gyulai ProMissio együttes július 16-án a Rondella terasz színpadán. A helyi viszonylatban egyedülálló zenei stílust képviselő formáció a közelmúltban Budapesten csapott a húrok közé, ám most gyulai porondon is felhangzott Istent dicsőítő muzsikájuk.
A két éve alakult együttes – Csüllög Ferenc (ének, vokál, gitár), Pálovits Ágota (billentyű, ének, vokál), Simonfi Gábor (gitár, vokál, programok), Pintér Róbert (basszusgitár) és Máthé Róbert (dob) – jobbára saját szerzeményekkel örvendeztette meg a nagyérdeműt. Ezek között Öröm című számuk is helyet kapott, amely most először csendült fel gyulai deszkákon. A saját nóták mellett a Casting Crowns együttes néhány dalának magyar fordítása, valamint a Fényév távolság című musical betétdalának rockátirata is felzengett repertoárukban.
A ProMissio a zene nyelvén mutatta meg nekünk, milyen egy istenhívő ember élete. A muzsika segítségével tárta elénk, milyen érzés hinni, hogy valaki figyel ránk, és megtalál, ha majd elfáradunk. Ez a hit pedig erőt ad a mindennapokban, hiszen „az életben bármi vár, aki az égre néz, mindig talpra áll."
A rock köntösébe bújtatott, Istent dicsőítő dalokat áhítattal hallgatta a téren összegyűlt nézősereg. Sokan a fűben ücsörögve, mások távolabb ácsorogva figyelték a zenészeket, akik nemcsak elgondolkodtató szövegeikkel nyerték meg közönségüket, de zeneileg is kitettek magukért. Muzsikájuk oly könnyedén lopta be magát a közönség szívébe, hogy az szinte egy emberként mosolygott vissza a színpadon játszó zenekarra.
És ha már rock, akkor egy kis "zenei őrültködést" is megkíván a produkció, amit az utolsó nótában meg is kaptunk. A koncert végére ugyanis a fegyelmezett rockot zúzós finálé váltotta fel, melyben a szólógitár-dob párosa keményen odatette az est záróakkordjait.
