a vilgóránál debütált a madows
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
A csapat két gyulai tagja, Huszár József (szólógitár) és Sándor Ottó (basszusgitár), valamint két békéscsabai zenésztársuk, Popol Pál (ritmusgitár) és Antovszki László (dobok) mintegy fél esztendeje alapította meg a The Shadows/Spotnicks Tribute Bandet, amely július 14-én debütált Gyulán.
A Világórához illett a zenei időutazás, a ’60-as éveket idéző dallamok a beat, az instrumentális rock, a surf rock és a western muzsika jegyében. Amint felcsendült a Chattanooga Choo Choo, máris hangulatba kerítette az összecsődült több százas lélekszámú közönséget. Aztán sorban jött az ikonikus brit banda többi híres örökzöldje, az Apache, a Peace Pipe, a Kon-Tiki, a Dance On és a Theme for Young Lovers. Bár a gyulai sétálóutcán nem pattogtak az ördögszekerek, és nem kellett kendőt kötni a homok ellen, a Madows hűen felidézett, jellegzetes magas tónusú, visszhangos, tremolós szólógitártémái sivatagi lovaglást sugalltak az észak-amerikai kanyonok árnyékában.
A Shadows-dalok között – maradva a korszaknál és stílusnál – időnként kissé észak-keletnek „hajóztak” a zenészek, amikor a szintén két gitár, basszus’ és dob hangszerelésben a svéd Spotnicks gitárzenekar populárisabb feldolgozásai csendültek fel. Elhangzott többek között a Spotnicks Theme, a Fernando, a Carmen, a Petit Fleur, a Karelia, a Habanera és az El Lute.
Az egyórás műsor után az angol előd Zambezi című dalával búcsúzott a Madows. Senkinek sem kell mondani, hogy a dalok – akárcsak a műfaj fénykorában – vokális szólamok nélkül szólaltak meg, de egyáltalán nem hiányzott az ének: a világslágerek és a gyulai csapat hanghű örömzenélése meghozta a megérdemelt vastapsot bemutatkozó koncertjükön.
