Látványos háromszöget alkot a ma esti égbolton a Jupiter, a Vénusz és a Merkúr. Még Gyula város fényszennyezett belvárosában is látszik majd a három bolygó által kirajzolt egyenlő oldalú háromszög. Legjobban napnyugta után fél-egy órával lehet majd látni, vagyis olyan kilenc óra környékén a nyugati horizont felett. A szürkületben először a Vénuszt pillanthatjuk meg, amelynek látszó fényessége a legnagyobb a három planéta közül.
A Vénusz, a Jupiter és a Merkúr már május 23-án egymás mellé került, és az elmúlt három nap alatt rendeződtek ilyen szabályos háromszögbe. A további pár napban is látszólagosan kerülgetik még egymást, de már nem alkotnak szabályos geometriai alakzatot. Érdekes lesz még kedd este, amikor a Vénusztól mindössze 1 fok távolságban lesz a Jupiter. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a csillagok másképpen világítanak az éjszakai égbolton, mint a bolygók. A csillagok fényét villódzó, sziporkázó fénypontokként látjuk szabad szemmel, melyet a földi légkör áramlásai hoznak létre, főleg a horizont közelében, ahol a csillagok fénye a leghosszabb úton jut el hozzánk. Ez a véletlenszerű fényváltozást mutató optikai jelenség azonban eltűnik, ha nem egyetlen fénysugár érkezik a szemünkbe, hanem több egyszerre egy adott objektumról. Ebben az esetben a fény egy nagyobbnak látszó tárgyról érkezik, Holdról vagy bolygóról.
Réges-régen őseink nem ismerték az égitestek létezését, ezért keltett akkoriban riadalmat, amikor néhány fényesebb objektum közel került egymáshoz az égen. A világvége-hiedelmek a bolygóegyüttállásokról onnan eredhetnek, hogy az égitestek évmilliók alatt már nagyon sokszor kerültek közel egymáshoz, az emberekben viszont csak az maradt meg, amikor ezzel egyidejűleg valami váratlan és negatív esemény történt.
Ma - az igen érzékeny műszereinknek és modellszámítási módszereinknek köszönhetően - jól ismerjük a naprendszerbeli bolygók összetételét, tömegét és távolságát. Az űrszondák felvételei alapján többségükről részletes térképünk is van, ezért aztán kevéssé érthető, hogy ez a jelenség miért kelt félelmet modern világunkban is. 1994 januárjában öt bolygó együttállására került sor, 2000 májusában pedig hat bolygó volt egy vonalban, napjainkig pedig több bolygóegyüttállás is történt, ami eddig semmiféle következménnyel nem járt.
A bolygóegyüttállások inkább látványos és ritka égi jelenségek, mint sem félelmetesek. Minden rémhír ellenére semmilyen érzékelhető hatásuk nincs sem a Naprendszerre, sem pedig a közvetlen környezetünkre. De mi is a bolygóegyüttállás? Ismeretes, hogy a bolygók ellipszispályán keringenek más-más keringési idővel a Nap körül. Pályasíkjuk pár fokos szöget zár be bolygónk pályasíkjával, melyet ekliptikának hívunk, és ezért láthatjuk néha a Földről nézve, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak látszólagos megközelítés, mivel valójában a bolygók bármely időpontban nagy távolságra vannak egymástól. Egyedül a Holdnak van állandó és közvetett hatása Földünkre a Napon kívül. Ha eltűnne kísérőnk, annak hiányát tényleg megéreznénk.
