Legfrissebb kutatási eredményeiről is beszámolt dr. Czeglédi Imre Nem szeretne festő lenni? – Munkácsy Gyulán című kötetének január 30-ai bemutatóján, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A nyugalmazott múzeumigazgató legújabb kötete a festő születésének 170. évfordulója alkalmából, tavaly decemberben látott napvilágot. Az Arany János Művelődési Egyesület és a bibliotéka közös rendezvényén dr. Szabó Ferenc beszélgetett a szerzővel az érdekes adalékokkal szolgáló új kötetről.
Az est házigazdája bevezetőjében felidézte: dr. Czeglédi Imre első Munkácsy-kötete fél évszázaddal ezelőtt, 1963-ban jelent meg a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai című sorozatban. Ennek felújított kiadása a most megjelent könyv, amely a Dürer Nyomdában készült el a gyulai önkormányzat támogatásával.
A számos Munkácsy-kötetet jegyző történész elmondta: a témára egykori tanára, Tarnai László hívta fel a figyelmét. Első kötetének fő forrása – Malonyai Dezső és Végvári Lajos munkái mellett – a festő Souvenirs című visszaemlékezésének 1950-ben készült fordítása volt. Dr. Czeglédi Imre utalt rá, hogy az eredeti szöveget több helyen pontatlanul ültették át magyarra, ezért a Gyulára vonatkozó 27 oldalt újrafordították. A pontosításoknak köszönhetően a felújított kötetben árnyaltabb képet kaphatunk az árván maradt Munkácsyt felnevelő nagybácsiról, Reök Istvánról, akit az életrajzírók korábban igen rosszindulatúan tüntettek fel, kedélytelen, nyers agglegényként festették le.
A történész azt is bebizonyította, hogy a festő édesapja nem Lieb Leó Mihály, hanem Lieb Mihály, nagyapja pedig Lieb Ignác volt. Dr. Czeglédi Imre kiemelte: a művészt több szerencsés esemény terelte a festőpályára. Az egyik ilyen momentum, hogy éppen akkor betegedett meg, és tért vissza Aradról, amikor nagybátyja Gyulára került. Bár minden második napon belázasodott, a közbeeső napokon jól érezte magát, így elkezdte lerajzolni a falon függő képeket.
A következő sorsszerű pillanat, hogy Munkácsy komolyan vette Reök István humorosnak szánt megjegyzését: te festő is lehetnél. A nagybácsi végül Fischer mesterhez küldte rajzolni az ifjút, aki egy újabb szerencsés véletlennek köszönhetően tanáránál összetalálkozott Szamossy Elekkel. A vándorfestő, látva rajzait, arra biztatta, legyen festő, és felajánlotta neki segítségét. A kutató hangsúlyozta: ha Munkácsy nem kerül Gyulára, talán soha nem lett volna belőle festőművész.
A szerző Munkácsy életének kacagtató pillanataiba is beavatta a hallgatóságot. Megtudtuk például, hogy Reök bácsi homeopátiás gyógyszerekkel igyekezett meggyógyítani unokaöccsét, akit végül egy fazék töltött káposzta hozott rendbe. Nem nélkülözte a humort az a jelenet sem, amikor Munkácsynak szakértő zsűri előtt, azaz a szomszédok szeme láttára kellett bebizonyítania festőtudományát nagybátyjának.
Munkácsy Mihály karrierje meredeken ívelt felfelé, 1862-ben követte Szamossyt Aradra, néhány évvel később pedig megkapta a párizsi Szalon aranyérmét. A történész meghatódva idézte azt a beszédet, amelyben a világhírűvé vált festő köszönetet mondott egykori mesterének, Szamossy Eleknek. Dr. Czeglédi Imre könyvbemutatója ezektől a pillanatoktól vált igazán egyedivé: az est végére egy hús-vér ember vonásai rajzolódtak ki a kutatható adathalmazból.
