Hát, barátom! Férfi lettél a javából. Gyermeknek is „ügyes” voltál, amikor az osztálykirándulásról több pénzzel tértél haza, mint amennyivel utadra bocsátottak. Emlékszel? Azt hazudtad a tanár néninek, hogy elhagytad a zsebpénzedet és szomorkás lemondással néztél a fagyit nyaló osztálytársak felé. Persze, hogy megsajnált a pedagógus és a két osztálykísérő szülő, s csalással kiegészíthetted az otthonról hozottakat. Mi, gyerekek már akkor is csak összenéztünk tetted láttán, de nem szóltunk. Talán kellett volna. Talán, ha akkor kapsz két, büdös nagy pofont, akkor nem kellene a cipőd orrát nézegetni véletlen találkozásunkkor. Belegondoltam a helyzetedbe. Sajnállak.
Tudsz jól aludni, jóízűen enni? A lábad rángatózása nem erre utal. Megvetlek. Te gazemberek mintaképe, munkakerülő bitang jószág! Hidd el, a törvény előtt nem kell felelned ezután sem. S megszólni sem fognak. Tudd meg te zsivány: a falu népe már a szájára sem vesz, éppen jól tudják, hogy még az a kis nyál is többet ér nálad, mint amit utánad köpnének.
A munka büdös, de a lóvé jól cseng, ha a balek jóelőre, jól csenget?! S ezúttal is csettintgethet a drága szülő: de ügyes gyermeket neveltem!
