Alma és Tuba rokonszenves, átlagos lakótelepi pár. Mindketten a környéken nőttek fel, évek óta élnek a Törökzugban, így nem meglepő, hogy csak ott tudják elképzelni a közös családi fészket is. Amikor először találkoztak, szinte azonnal megtalálták a közös hangot, és rögtön egymásba szerettek. Azóta már jó néhány év telt el, ám vonzalmuk továbbra is töretlen. A tömb többi lakója – talán irigységből – nem is nézi túl jó szemmel folytonos turbékolásukat.
Egyikük sem egy tehetős családból származik, úgyhogy gyakorlatilag a nulláról kezdték közös életüket. Mindketten – ahogy a környéken sokan mások – a mezőgazdaságból élnek, fő megélhetésük a gabonaszállítás. Nyaralni még nemigen voltak, mégis boldogok. Nem úgy közvetlen szomszédjaik, akik az év nagy részében utaznak, jóformán csak nyáron látni őket, akkor is többnyire nagy hanggal vannak. Az egyik közeli rokon meg postás. Szegény, van, hogy napokig nem látja a családját. Úgyhogy nem elégedetlenkednek.
Tubának azért mindig is voltak tervei, hogyan tudnának könnyebben boldogulni. Alma rendszerint hagyta is szárnyalni kedvesét, pedig tudta, lehetetlen belekezdeni bármibe úgy, hogy szabadnapot nem ismerő munkájuk, és az apróságok nevelése minden idejüket és energiájukat felemészti.
A legtöbb problémájuk szinte mindig a lakóhellyel van. Gyakorlatilag összeköltözésük óta egy rossz állapotú lyukban élnek, ahol nyáron iszonyú hőség van, télen meg érezni, ahogy átfúj a jeges szél a réseken. Ahogy a panelekben általában… Most, hogy a csemeték nemsokára kirepülnek, és a szülők újabb gyermekáldás előtt állnak, úgy gondolták, megérdemelnek egy kényelmesebb, szebb, világosabb, tisztább lakást. Ki is szemeltek a közelben egyet a harmadikon.
Lássuk be, a történet egy szimpatikus, szerethető, rendes párocskáról szól, akik igényét nem nehéz megérteni.
Csak ne a mi erkélyünkön kezdjenek új életet! Hess innen!!
