Kertemben az első százszorszép ma megnézte a Napot. Téli álmukból felébredtek a teknősbékák. Megjelentek a motorosok az utakon. Mosolygó szemű lányok sétálják be hosszú hajukkal a várost. A fák alatt újra foglaltak az utcai padok. Tavaszodunk.
Tegnap a gitárt újrahúroztuk. Szorgalmasan akkordokat tanulunk. Pénteken Percek Kérdése-koncertre megyünk. A kerti teraszon uzsonnázunk szombaton. S ha estére is megmarad a szép idő, s miért ne maradna meg, meglásd, csillagos lesz az esti ég, elővesszük dobozából a binokulart, megnézzük vele a Hold gyöngyházas udvarát. Csillagfényes tavaszillatunk.
Minden este előre megbeszéljük, hogy mit álmodunk. Virágos körtefák alatti időtlen randevúk. Délben örökre belesétáltunk a márciusba. Sorsodba fűzöm a legszebb szavakat. Dal leszek egyszer én is. Molltavasz.
Mert mindennek színe van. A kék ég. A víz égkék. Az erdőt zöldre festették az angyalok. Gyermekkézzel gyűjtünk bogarakat. Lepkét merít a lepkeháló. S már várjuk a májusi cserebogarakat. Az olvadt hó, mint patak a ház előtti gödörben, gőtéző tavaszok. Befőttes üvegben nézzük, kié a legszebb és a legnagyobb.
A tavasznak illata van. A gyermekkornak illata van. A nagyi csörögefánkját akarom sok porcukorral. Átgombfocizott délutánokat akarok. Hajrááá, Juventus! Tévétlen hétfői napokat akarok! Mesekönyvbe illő tavaszok.
„Csak még egyszer gyere elő a résből, hol elbújtál, gyerekkorom, csak kő legyek, csak bogár legyek, s engedj újra füveiddel játszani…” – akarom, hogy énekelje, újra és újra, Cseh Tamás énekelje.
