A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, amely a holdfázishoz igazodik, általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Ebben az évben az első negyed május 10-ére esik, így a Csillagászat Napján, május 7-én este még nem félholdat, hanem látványos holdsarlót és hamuszürke fényét figyelhetjük majd meg. Magyarországon 2009-ben, a csillagászat nemzetközi éve alkalmából honosodott meg igazán, ilyenkor a nagyobb obszervatóriumok előadássorozatokat és távcsöves bemutatókat is szoktak szervezni.
Magyarországon is joggal ünnepelhetik és népszerűsíthetik ezt a tudományágat, hiszen magyar csillagászok számos kimagasló eredményt mutattak már fel eddig is. Nemrégiben rekordtávolságban észlelték a Hale-Bopp-üstököst magyar csillagászok egy chilei távcső segítségével. Az égitest 1997-ben hónapokig szabad szemmel is látszott, azonban most már a Neptunusznál is távolabb jár. Ilyen messzeségben még sohasem sikerült üstököst megfigyelni. Ez az új rekord közel 400 millió km-rel múlja felül a korábbit, amelyet a híres Halley-üstökös tartott.
A közelmúltban magyar szerzőket érhette az a megtiszteltetés, hogy csillagászati témájú cikket közölhettek a Science című rangos nemzetközi tudományos folyóiratban. A hazai szakemberek által irányított nemzetközi kutatócsoport egy érdekes, viszonylag fényes csillagot vizsgált. A megfigyelt HD 181068 elnevezésű égitest fényváltozásait a Kepler-űrtávcsővel követték figyelemmel a szakemberek. A mérések azt mutatták, hogy három csillag van a rendszerben, ahol a főkomponens egy élete végén járó felfúvódott vörös óriás. Körülötte pedig két kisebb vörös törpe mozog, amelyek sokkal szorosabb pályán egymás körül is keringenek. A trió azért érdekes, mert egy különleges asztrofizikai laboratóriumnak is tekinthető, ahol a csillagokban lévő rezgések kialakulását és az egymásra gyakorolt árapályerők hatásait egyaránt tudják tanulmányozni. A vizsgált rendszeren kívül eddig még csak két ilyen csillagtriót jegyeznek, amely hasonló tulajdonságokat mutat, mint a most felfedezett rendszer.
A csillagászat egyik ígéretesen fejlődő ága kis országunkban a kisbolygók és a szupernóvák megfigyelése. Tavaly októberben indult útjára a PISTA nevű kereső program, amely elsősorban távoli kisbolygók felfedezését tűzte célul, ám a Naprendszer objektumai mellett a felvételeken megjelenő minden változást igyekeznek figyelemmel kísérni a program résztvevői. Ennek első eredménye volt a 2010. október 30-án felfedezett SN 2010jk jelű II-es típusú szupernóva, amelyet most egy újabb II-es típusú szupernóva követett. Az 1960-as évektől három évtizeden át hazánk szupernóva-nagyhatalomnak számított. A Schmidt-teleszkóppal több mint 40 szupernóvát fedeztek fel az égbolton szétszóródva, legtöbbször fényes galaxisokban. Az utolsót 1995-ben találták, ám a fotólemezek nyugdíjazásával a program is befejeződött, hiszen a kis látómezejű CCD-kamerával már nem érte meg folytatni ezt a kutatási témakört, viszont az új berendezések a PISTA program keretében utat nyitott az új szupernóvák felfedezése felé és reméljük, újra szupernóva-felfedező nagyhatalommá válhatunk.
