A kutatók régóta érdeklődnek a Szaturnusz legnagyobb holdja iránt, hisz egyesek úgy vélik, hogy a Föld hasonlított a Titánhoz, mielőtt az élet kialakult volna rajta. A Titán átlagos felszíni hőmérséklete -180 Celsius fok körüli. A holdat vastag, nitrogénben gazdag légkör veszi körül. A Titán felhőiből jéghideg metáneső hullik, amelyek folyékony tavakat hoznak létre a felszínén. A hold folyékony szénhidrogént tartalmazó tavai azért érdeklik a tudósokat, mert nagy a valószínűsége, hogy ezek a vegyületek alkalmasak lehetnek az élet fenntartásához. Igaz a tudósoknak még sehol sem sikerült az élet ezen formáját észlelniük, de a Földön léteznek olyan folyékony víz alapú mikrobák, amik megélnek a metánban, vagy melléktermékként előállítják.
Egy új tanulmány szerint a Titán időjárásában változások következtek be. A tudósok a szonda elmúlt hat éves méréseiből ismerték meg a Titán időjárásának működését. A mostani mérések viszont arra utalnak, hogy az időjárási körülmények megváltoztak 2009 augusztusa óta a Holdon, amikor a Nap pontosan a Titán egyenlítője felett helyezkedett el. A déli-sark felhői teljesen eltűntek a napéjegyenlőség előtt, most viszont az északi féltekén is kezdenek eltűnni. A Holdra így egy túlnyomóan napos tavasz vár majd, ami hét földi éven át jelen lesz az északi féltekén. A kutatók a Cassini mérései alapján arra következtetnek, hogy a Titán két féltekén nagy valószínűséggel eltérő felhőformáló mechanizmusok dolgoznak és az évszakváltásával ezek a felhőformáló tevékenységek átbillenhetnek az egyik féltekéről a másikra. Északon jelenleg a tél uralkodik, ahol az etén és az aeroszolok lefelé áramlanak az égitest nagy magasságban elhelyezkedő légköri rétegeiből és felhőket hoznak létre az északi-sark felett. Ezek az etán felhők viszonylag magasan, úgy 30-50 kilométeres magasságban alakulnak ki. Délen viszont a nyár van jelen, itt metánban gazdag levegő áramlik a felszínről felfele a magasabb légrétegekbe, melynek hatására a sztratoszférában metánfelhők jönnek létre.
Sokat megtudhattunk a Titán éghajlatáról, mióta a Cassini megérkezett a Szaturnuszhoz, azonban még rengeteg kérdésre szeretnének választ találni, így ezért a szonda küldetését 2017 májusáig meghosszabbították. A Cassini 1997-ben indult útjára és 2004-ben érte el a Szaturnuszt, azért hogy tanulmányozza a planétát és számos holdját. Jelenleg a szonda közel másfélmilliárd kilométerre tartózkodik a Földtől, így egy-egy utasítás eljuttatása 78 percet szokott igénybe venni.
Idén júniusában a Cassini űrszonda minden eddiginél mélyebben merült alább a hold légkörébe, annak reményében, hogy mágneses mezőt fedez fel a fiatal Földhöz több tekintetben is nagyon hasonlónak tartott Titán körül. De sajnos a Cassini és a Voyager űrszondák eddigi méréseik még nem mutattak ki mágneses teret. Viszont ha mégis sikerülne mágneses mezőre bukkanni, akkor sok mindent megtudhatnánk a Hold belső szerkezetéről.
A Titán a maga nemében egyedülálló, ez az egyedüli ismert hold a Naprendszerben, melynek számottevő légköre van. Nagyon sok szempontból érdekes még a csillagásztársadalom számára, ezért is fogja még meglátogatni többször a Cassini űrszonda a Holdat.
