Kovácsné Murvai Zsuzsa (nyugdíjas):
– Lesz még, szerintem, legalábbis bízunk benne. Lajos mondja, hogy majd imádkozunk érte, de azért viccből reklamál, hogy az öregemberek nyarával senki nem törődik. Reméljük, hogy kapunk még egy kis nyárutót, mert idén olyan szeszélyes volt az időjárás, hogy vagy megégtünk a napon, vagy eláztunk. Jó szőlő-, dió-, körteérlelő heteket szeretnék. Többek között a besztercei szilvának is jót tenne, mert amelyek megmaradtak a fán, két-három hét múlva lesznek zamatosak, mézédesek, és abból az igazi a jóféle szilvalekvár. A nyár eleji szilva vizes volt, nem volt az igazi. Szóval szeretnénk szép vénasszonyok nyarával számolni.
Pomázi Ferenc (kertész):
– Persze, hogy lesz, már csak az a kérdés, hogy napos időt fogunk-e ki. Tévedés, hogy a meleg hőmérsékleten múlik, hogy lesz-e vagy sem. Valójában a szeptember végi és az október eleji időszakot jelöli. Akkor még próbál kapaszkodni a jó időjárás, a földeken alábbhagy a munka. A falusi asszonyságok kiülnek a ház elé, és ott osztják az igét, nézegetik, ki halad el az utcán. Innen van az elnevezés, hogy vénasszonyok nyara. Indián nyár Amerikában van, nem nálunk. A mai kor sajátossága, hogy átformálják az agyunkat, eltüntetik a szavainkat. A vénasszonyok nyara nem is a városi nőkről szól, akik a nagy rohanásban észre sem veszik azt. Az igazi élet falun van.
