Óvatosan ezen közmondás használatával, mert igenis van piros hó! Alkalmanként előfordul, hogy piros havat is lehet látni a Földön. 2011 februárjában például egy Chlamydomonas nivalisnek nevezett alga színezte pirosra a havat New York állam Medina településén. Ez az algafaj a hegytetőkön és a gleccserek tetején szeret tanyázni, ahol nem sokkal nulla fok alatti hőmérsékleten érzi jól magát a hókupacokban. A zöldalgák családjába tartozó egysejtűekben a klorofill mellett egy vöröses árnyalatú karotinoid pigment is található, amelynek köszönhetően pirosra tudják festeni a havat. Az algák által elnyelt napfénytől kismértékben felmelegszenek az egysejtűekkel érintkező hókristályok, és kissé megolvadnak. A Chlamydomonas nivalisnek nevezett algafaj akár 25 centiméter vastag hóréteget is képes megfesteni. Az alacsony hőmérsékletet kedvelő életfolyamataik miatt pedig az asztrobiológiai kutatások számára is nagyon érdekesek az aprócska "festőművészek".
A havat nem csak ez az algafaj képes pirosra festeni, hanem a sárgásvörös sivatagi por is, ha a felhőkben a hókristályokkal keveredik. Magyarországon 1941. február 2-án az Országos Meteorológiai Intézet a Pesti Hírlapban a következő címmel közölte a hírt :"Vörös hó hullott Budapesten, Cegléden, Szegeden". A cikk szerint: "Budapesten és közvetlen környékén - mint a Meteorológiai Intézet közli - szombaton délután, valószínűleg afrikai eredetű, színes porral vegyes hó hullott. Cegléden és környékén a déli órákban a havazás megszűntével az ég alja vörös színt öltött, mint nyári viharok előtt szokott lenni, majd sötét felhőkből ködszerűen vörös-barna por hullott a friss hóra."
2012 februárjában viszont a piros hó nem meglepetést okozott Kolontárt lakosainak számára, hanem inkább rossz emlékeiket idézte fel. A vörös por a már lesett hót takarta be vékony réteggel. Az eset azért történhetett meg, mert a 2010-es katasztrófa után az ajkai gyár már nem fedi le vízzel a gyártás melléktermékekét létrejövő száraz port, hanem leföldelik amikor tehetik, viszont amíg nem kerül rá egy szilárdabb réteg, a szél bármikor ide-oda hurcolhatja a könnyű port.
Idén és tavaly Olaszországban festette pirosra a havat a Szaharából származó szelek által szállított nagy mennyiségű por. Kis hazánkba ezek a szelek általában csak sáros esőt hoznak. A leginkább Szaharából származó és a légkörbe kerülő homokszemek a dél felől érkező áramlatokkal tudnak eljutni a közép-európai térségekbe. Ezek a légtömegek jócskán tartalmaznak nedves levegőt is. A sáros csapadék pedig akkor keletkezik, mikor a levegő telített lesz és megkezdődik a víz kicsapódása. Elsőként a nagyon apró cseppek elkezdenek növekedni és felhőmagokká rendeződnek, majd egyre nagyobb felhővé növik ki magukat. A felhők növekedése történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával, illetve a felhőmagok összetapadásaik révén. A vízgőzmolekulák viszont bizonyos méretet elérve már túl súlyosak, és nem tudnak tovább lebegni a felhőben. A homokszemek a nedvességgel keverednek, és csapadék formájában lehullnak a földre, nem kis bosszúságot okozva a tárgyakra is lerakódó poros-piszkos csapadékkal.
