A lelkes gyulai kerékpáros csapat
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Németh Marika által vezetett kompánia Gyuláról indult, de Szegedről és Budapestről is csatlakoztak a baráti társasághoz, vonattal és autóval is érkeztek a találkozóra. A kerekezők kora reggel, lelkesen indultak útnak. Az aznapi, 135 km-es útszakaszon olykor – a kerékpárutak hiánya miatt – gyorsforgalmi útra kényszerült a banda, de a szinte folyamatos szembeszelet kivéve barátságos időjárás és csekély forgalom kísérte útjukat. A vendéglátóegységek csábító energiabombái és hűs italai miatt csak késő délután peregtek be küllőik Tiszafüredre.
A következő elhatározás Magyarország második legnagyobb tavának körbekerekezése volt. A klasszikus kör (~70km) mellett döntve – a víztározót átszelő 33-as út felejthető szakaszán kívül – végig a töltésen kiépített kerékpárúton haladhatunk, így a Tisza-tó szépségét bámulva többek között utunkba esik a Kiskörei vízerőmű hídja és Abádszalók is. Az aznapi távolság csupán fele volt az odaútnak, és egy kitartó felhőszakadás miatt nem porzott az út, nem csípett a szúnyog sem.
A hosszú hétvége hamar eltelt, de az Alföld északi részéről még haza is kellett jutni valahogyan. Ilyenkor két érzés kerülgeti az embert: egyrészről már sok mindenen van túl ahhoz, hogy kifogjon rajta még csekély 135km, másrészről mihamarabb szeretne hazaérni, hogy egy jó levessel térjen vissza a megszokott kerékvágásba, vagy egy kád vízben pihentesse a sajgó „alkatrészeit”. Olajozottabban is ment a menet, pihenőkkel együtt is bő 7 óra alatt sikerült elérni a Gyula táblát.
Letekertek 340 km-t, és mindannyian másképpen élték meg a túrát. Néhány dologban azonban egyetértettek: hogy a jövőben is belevágnak hasonló túrákba, és hogy ilyen távolságok megtételére nincs szükség egy élsportoló állóképességére. Viszont egy komfortosabb nyeregre mindenképpen!
Ezért a látványért megérte tekerni
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
