Igazi gyulai összefogásnak köszönhetően Koszta Rozália és Hajdik Antal alkotásaiból tekinthetnek meg egy válogatást mindazok, akik a Dürer Terembe látogatnak.
A Jóbarátok 2. névre keresztelt tárlat megnyitóján dr. Árpási Zoltán újságíró méltatta a két alkotót és a szervezőket. A festőművészek képeit együtt utoljára 1958-ban láthatta a nagyközönség, ezúttal 50 Koszta- és 15 Hajdik-alkotás díszíti a falakat.
Rozó matriarchális, megértő, csendes természetével jól kezelte Hajdik lazább, könnyedebb gondolkodását és életvitelét. Koszta Rozália diplomamunkája a Földosztás, orosz realisták hatását tükrözi. Bár nyilván nagy hatással volt rá az akkori szovjet piktúra, viszont Leningrádból hazatérve ügyesen kilábalt a szocreál világból. Festői érdeklődése szűkebb környezete, hétköznapi világa felé fordult. Legtöbbet az emberi alak és arc foglalkoztatta, szívesen és gyakran ábrázolta a szüleit. Tanyákat, tájakat, gyulai utcarészleteket előszeretettel örökített meg. Hajdik munkáit melankolikus hangulatú portrék és a helyi emberek küzdelmes mindennapjait megmutató életképek jellemzik. Stílusa néhány vonatkozásban az alföldi festészet expresszív törekvéseihez kapcsolódik, jelentősebb tájképei az alföldi tájakat, a Dunakanyart és a Balatont ábrázolják. Hajdik 1963-ban újranősült, feleségével 1968-ban elhagyta az országot, barátságuk azonban Koszta Rozóval megmaradt. Házasságuk idején komoly hatással bírtak egymás munkásságára, végül mégis kiütköztek stílusbeli különbségeik. Koszta Rozó hű maradt realista lényeglátásához, képeit egyszerűség, tisztaság hatja át. Mindkét művészre definiált volt Gyula város szeretete, ám alkotó tevékenységüket is mélyen befolyásoló ellentét vitathatatlanul felfedezhető. Míg Koszta Rozót a szülőföldhöz való rendkívüli ragaszkodása jellemezte, addig Hajdik Antal lényét nyughatatlanság hatotta át. Azt nem tudni, Hajdik mennyire volt sikeres festő Amerikában, ő nem beszélt róla, barátai pedig nem kérdezték. Magyarországon készült festményeinek stílusa különbözött az ottani munkáitól, sajátos, egyéni kifejezésmódját kereste. Sokan nem értették festészetét, különösen azok nem, akik ragaszkodnak a látott világ megszokott módon való ábrázolásához.
A Durkó Károly, Balla Tibor, Székely Árpád, Szabóné Katona Katalin, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft., a Gyulai Városbarátok Köre és a KöröspArt Galéria közös szervezőmunkáját dicsérő tárlat április 22-ig látogatható.
