Gyula történetének egyik legnagyobb katasztrófája az 1801. évi tűzvész volt. A tüzet pipázás okozta, s következtében három óra leforgása alatt Németgyulán és Magyargyulán 606 ház égett le.
A nagy tűz előtt a 18. században többször pusztítottak a lángok Gyulán. Magyargyulán 1766-ban és 1794-ben, Németgyulán pedig 1769. május 29-én történt tűzeset. Utóbbi tűzről fennmaradt levéltári iratból kiderül, hogy a károsultak segítségért fordultak a vármegyéhez, mivel házaik és egyéb ingóságaik a tűz martalékává váltak. Összesen hét károsultat írtak össze: Hallik Györgyöt, Till Mihályt, Merk Frigyest, Hász Györgyöt, Herbert Mihályt, Kern Gáspárt és Fülöp Simont. A tűz által okozott kár elérte az 1056 forintot. Többeknek leégett a házuk „egész fallaig”és odavesztek egyéb ingóságaik is.
A kiütött tüzek gyors terjedését elősegítette, hogy ebben az időben Gyulán a házakat összeépítették, azok igen sűrűn helyezkedtek el egymás mellett. A házak teteje általában nádból vagy zsúpból készült, gyakoriak voltak a fakémények. A tűzesetek megelőzése érdekében rendszabályok születtek. 1772-ben a vármegye részletes tűzrendészeti rendtartást adott ki Békés vármegyének arról szabott rende miképpen kellessék a gyulladásokat eltávoztatni és ha megtörténnék, a tüzet mihamarabb eloltani címmel. A rendszabály szerint a Magyargyulán és Németgyulán 3–3 „itszakai vigyázót” kellett tartani, akik ügyeltek arra, hogy a lakosok betartják-e a tűzrendészeti szabályokat, és ha tűz ütött ki, felverték az égő és a szomszédos házak lakóit, félreverték a harangot, és jelentették a bírónak a tűz helyét. A jövőben építendő házakat, s főként kéményeket csak téglából vagy vályogból lehetett építeni. A pipázást szigorúan tiltották. Akit például istállóban, utcán pipázáson értek, tíz pénzre vagy tizenkét pálcára büntették.
Az 1800. március 17-i közgyűlésen a megye újabb tűzrendészeti rendeletet adott ki. Ez 55 pontban, igen részletesen határozta meg a tűzrendészeti szabályokat és a tennivalókat tűz esetén. A megye szükségesnek tartotta, hogy a rendelet ne csak a tisztviselőknél és a települések elöljáróságainál legyen meg, hanem a lelkipásztoroknál és az olvasni tudó közrendűeknél is, hogy minél szélesebb körben megismerhessék a benne foglaltakat. A részletes szabályozás ellenére a következő évben, 1801. július 9-én mégis kiütött a nagy tűz, mely Gyulán hatalmas károkat okozott.
