Gyulai Hírlap - Az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek Gyulán

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójára emlékeztek március 15-én Gyulán. A Petőfi téren tartott ünnepségen Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke mondott beszédet.

– Amikor első eszmélésem időszakára emlékezem, visszaköszön a gyermekkor ünnepélyes izgalma és büszkesége: feltűzni, majd viselni a kokárdát, kivételesen ritka alkalmakkor pedig együtt énekelni a körülöttem állókkal megszentelt történelmi énekeinket – kezdte beszédét Somogyváry Ákos.

Az Erkel Ferenc Társaság elnöke elmondta: a már említett ifjúkori eszmélése a két legfontosabb Erkel-településhez, Gyulához és Budakeszihez köthető. A szülőváros mellett a Buda környéki helység immáron három és fél évtizede ápolja a zeneszerző emlékét. Gyulára először az 1980-as években, főiskolásként jutott el, egy Erkel Ferencről szóló konferencia miatt.

Somogyváry Ákos beszédében olyan szökőéveket idézett fel, amelyek mind a magyar történelem, mind Erkel Ferenc életében meghatározóak voltak. 1844, amely a zeneszerző talán legsikeresebb éve volt szakmailag a Hunyadi László című operával, amelynek első előadásával „szikrát dobott a nemzet szívébe”, és amely magán viseli a korszak bélyegét, van benne valami abból a tűzből, amely Petőfi Sándor verseiben is lobog. Az évre a koronát a Himnusz megzenésítése tette fel.

– E két, szakrális tartalmat is bőséggel hordozó mű, szervesen készíti elő az 1848-as esztendőt – hangsúlyozta.

Kifejtette: következett 1884, amikor megnyitották Budapesten a Magyar Állami Operaházat, majd 1898, a forradalom ötvenedik évfordulója. 1936-ban Dohnányi Ernő zeneszerző „alakította át, hántotta le valamennyi magyaros elemet Erkel Himnuszáról”, amikor a berlini olimpiai vízilabda döntője után felcsendült a fohász. A dobogó tetején állt Hazai Kálmán, aki – valószínűleg a világon egyedül – a saját dédapja által komponált himnuszt énekelhetett egy ilyen eseményen.

– Az 1952-es esztendő Kodály Zoltán történelmi tettét őrzi, amint a fennálló szocialista hatalommal szemben védte meg az akkor már majd 110 éve énekelt nemzeti fohászunkat – fogalmazott Somogyváry Ákos. Mint mondta, 1972-ben először látott élőben olimpiai közvetítést, amikor a Himnusz alatt az édesanyja megjegyezte, jó, ha tudja, ezt a szépapja komponálta. 2016-ban, a riói olimpiai játékokon Szász Emese tőrvívó énekelhette először az olimpiai himnuszt.

Aláhúzta: 2024 szökőévében generációkon, egyéni sorsokon és történéseken átívelő módon áll össze a saját, a családi, a települési, valamint a nemzeti emlékezet, és válik mindannyiunk életét, hovatartozását, kötődését meghatározó magyarságélménnyé.

– A történelem, 1848 régi dicsősége örökül lelkünkbe, életre szólóan – zárta beszédét Somogyváry Ákos.

Az ünnepi beszéd után a Kiss Kata Zenekar és Lux Ádám Jászai Mari-díjas, érdemes művész adtak műsort, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a megemlékezés.