Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A beszélgetést Liska András régész, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője a kiadvány szerkesztőjeként moderálta, összefoglalva a periodika megjelenésének az előzményeit is.
A Gyulai katalógusok könyvsorozat az 1990-es évek közepén indult el, azokhoz a kiállításokhoz kapcsolódóan, amelyeket Havassy Péter, az egykori Corvin János Múzeum igazgatója rendezett az azóta lebontott Dürer-teremben. Valamennyi, főként történelmi tárgyú, tárlat egy-egy katalógussal egészült ki, idézte fel Liska András. A sorozat kiadása a közgyűjtemény átszervezésekor szakadt meg.
A Gyulai katalógusok sorozat újabb száma hosszabb kihagyás után, 2017-ben jelent meg. Ebben Szalai Emese pályakezdő archeológus a gyulai vár 1950-es évekbeli régészeti feltárásának a kerámiaanyagát dolgozta fel. Az ezt követő kötet kiindulópontja Implom József 1940-es évekbeli ásatása volt, amely során az általa kibontott honfoglaló sír régészeti anyagának a feldolgozása történt meg.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Különleges gyulai polgárok
Liska András a bemutatón elmondta, tervezték, hogy a hajdani gyulai polgárság életpályáját és kimagasló teljesítményét a közönség elé tárják. Olyan gyulai személyiségeket válogattak össze, akik különlegeset alkottak, és akiknek a munkásságát a fény köti össze.
A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének egyik 2021-ben indult programja tette lehetővé, hogy a kutatást elkezdjék. A támogatásból kiállítási forgatókönyvet készítettek volna, ám a tervezett tárlat nem valósult meg. A befektetett muzeológusi, helytörténeti munka mégsem veszett kárba. Az eredmények először egy konferencián hangzottak el, majd a konferencia anyagát az előadók összefoglalták egy kötetben. A tudományos értekezlet elnöke Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltárának (BVL) korábbi igazgatója volt, aki tanácsaival segítette a gyulai muzeológusok munkáját.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Reisner gyufagyára
A kötetbemutatón elsőként Sáfár Gyula, a BVL igazgatója kapott szót, hogy felvázolja Reisner Emánuel szakmai életpályáját. Mint mondta, a gyufagyáros máig eléggé elfeledett alakja Gyula városának, noha csaknem harminc évig volt a tulajdonosa az ipari egységnek. Mivel sem a gyár, sem Reisner Emánuel személyes iratai nem kerültek be a levéltárba, alakjáról csupán mozaikszerű kép rajzolható a közigazgatási iratok és a Békés című lap cikkei alapján.
Bár a gyulai gyufagyár alapítását a szakirodalom 1881-re teszi, az egyik újságban arról írtak 1879-ben, hogy a gyulai Neubauer-féle gyufa emlékérmet nyert a székesfehérvári országos kiállításon. A korábbi alapítást támasztja alá a korabeli iparlajstrom is, amelyből kiderült, hogy Neubauer Mór már 1877-ben kért engedélyt a gyufagyártásra. Ezután, 1880-ban Szmetán Fülöp kereskedővel társult. Utóbbi 1886-ban a felmalmozódott hatalmas adóságok miatt öngyilkos lett. Reisner Emánuel ekkor lett a gyár tulajdonosa, kezdetben Czinczár Józseffel osztozkodott a pozíción.
Az iratokból Sáfár Gyula azt is kiderítette, hogy Szmetán Fülöp Reisner sógora volt, Reisner Emánuel tehát a sógora gyárát vette meg 1886-ban, majd az 1900-as években átengedte az ipari létesítmény vezetését a fiainak, akiktől 1927-ben a Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt. vette meg a gyárat. Miután a svéd gyufatröszt megvásárolta az összes magyarországi gyufagyárat, a gyulait 1937 tavaszán bezárta. Reisner Ede igazgató 1939-ben jelentette be, hogy a gyufagyártás megszűnik Gyulán. A gyárat Stéberl András vette meg, aki 1940-ben indította el hentesárugyárát az épületegyüttesben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Székely, Bródy, Bay
Székely Aladárról Nagy-Horváth Adrienn néprajzos muzeológus írt tanulmányt a kötetbe. Mivel a gyulai kötődésű fotógráfusról szinte már mindent felkutattak, a szakember arra vállalkozott, hogy feltérképezze Székely Aladár jelenlétét a Tolnai Világlapjában. Tanulmányában így a gyulai kötődésű Tolnai Simon zsidó származású magyar nyomda- és lapvállalat-tulajdonosra, a Tolnai Világlapjának kiadójára is kitért.
Cseresznyés János, az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteménykezelője Bródy Imréről igyekezett eddig ismeretlen adatokat előbányászni. Ezeket az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram-gyár) levéltári forrásanyagában találta meg, amelynek Bródy Imre a fizikus kutatója volt. Ennek a fejlesztőcsapatnak a tagjaként ért el máig számon tartott kimagasló eredményt. Cseresznyés János így teljesen új, izgalmas útra tévedt kutatásai során.
Világhírű fizikussal foglalkozott Temesváry-Kovács Anett is. A történész kiemelte: a második világháborúban végzett embermentő tevékenységéért a gyulavári születésű feltaláló, fizikus, Bay Zoltán megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Többek között Bródy Imrét is megpróbálta megmenteni a haláltól, de nem járt sikerrel. Temesváry-Kovács Anett több olyan köszönőlevélre bukkant, amelyet Bay Zoltánnak írtak megmentett zsidó emberek. A tanulmány szerzője a Bay Zoltánnak ítélt posztumusz kitüntetést is megtalálta a levéltárban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Okosfólia
Fekete-Dombi Ildikó, az Erkel Ferenc Nkft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezetője az utóbbi évek tárlatainak közönségszervezési tapasztalatait foglalta össze A fény géniuszai című kötetben. Írásában arra világított rá, miként lehet gazdaságosan működtetni a gyulai kulturális szervezetet, és hogyan jutottak el a régi struktúrától az újhoz. Mint mondta, nagyon egyedi utat kellett bejárniuk, hiszen kevés olyan nonprofit kft. van Magyarországon, amely múzeumot is működtet.
Temesváry János villamosmérnök, az Erkel Ferenc Nkft. műszaki vezetője bölcsészaggyal felfoghatatlan kiállítástechnikai innovációkat foglalt össze olvasmányos szövegben, ezzel is újszerűt alkotva a múzeumi szférában, Fábián Tamás, az Erkel Ferenc NKft. kommunikációs vezetője pedig kommunikációs stratégiákról, a gyulai Munkácsy-kiállításban alkalmazott műtárgyvédelmi okosfóliáról és az anyagi nehézségek áthidalásáról osztott meg gondolatokat a kiadványban, amely az Almásy-kastély ajándékboltjában vásárolható meg.
