Gyulai Hírlap - Lea Minet, a francia lektor

– Bonjour, Chère Lea! Meglepő, hogy városunkban egy anyanyelvi franciával találkozunk. Miért éppen Magyarországot, Gyulát választottad?

– Magyarországra azért esett a választásom, mert néhány éve lehetőségem nyílt részt venni egy egyhetes szakmai gyakorlaton Debrecenben az Amiens-i Egyetemmel kötött együttműködésnek köszönhetően: akkor fedeztem fel magamnak ezt az országot, de még egy szót sem értettem. Amikor visszatértem Franciaországba, megígértem magamnak, hogy visszatérek ide, és lám, még mindig itt vagyok. Egyébként nem én választottam Gyulát, hanem Gyula választott engem, és ennek rendkívül örülök!

– Mi volt a legizgalmasabb eddig a magyar kultúrában? Gondolok itt a nem szokványos ételekre, italokra, szokásokra.

– Imádom ezeket a rántott húsokat enni! És persze a fahéjas kürtőskalács… Az valami zseniális! Amit még szeretek, az a nyüzsgés, ami az iskolában és körülötte történik, tulajdonképpen minden olyan eseményt, ami az iskolai életet gazdagítja, és ami miatt a diákok szívesen jönnek ide tanulni, szórakozni, közösségi életet élni.

– Nem egyszerű egy idegen országban élni. Te mennyire érzed otthonosnak Gyulát? Mennyire sikerült beilleszkedned?

– Tényleg otthon érzem magam itt! Noémi (Cziczeri Noémi tanárnő, az Erkel-gimnázium nevelési intézményvezető-helyettese, franciatanár – a szerk.) szeretettel fogadott, és bemutatott minden fontos embernek, gondolok itt az iskola vezetőségére, a polgármesterre, a tanári csapatra és a barátaira. Az Airbus gyár mérnökeinek érkezése óta többen is vagyunk Gyulán franciák, és egy másik önkéntes franciatanárnő érkezése Békéscsabára, majd folyamatos jelenléte közös programokon tavaly óta jelentősen hozzájárult a beilleszkedésemhez.

– Gyulán már otthonosan érzed magad. Milyen helyeket látogattál meg már eddig?

Nagyon szeretek utazni, ezért sokat jártam keresztbe-kasul Magyarországon: Gyulával kezdtem, természetesen a kastélyokban és termálfürdőkben, majd a környék következett: Szabadkígyós, Békés, Békéscsaba, Szeged, de Debrecen, Pécs, Nyíregyháza, Hollókő, Pannonhalma, Eger is sorra került... Budapestről nem is beszélve.

– Örülök, hogy szépen tájékozódsz kis országunk földrajzi környezetét illetően. Anyanyelvi lektorként azonban a francia kultúra örökítése a feladatod. Mit szeretsz a legjobban tanítani: nyelv, irodalom, történelem, országismeret?

– A francia nyelvet és kultúrát szeretem a legjobban tanítani: nagyon büszke vagyok rájuk, ha látom, hallom, hogy a diákjaim az anyanyelvemen próbálják kifejezni magukat, így lassan-lassan sikerül megértenünk egymást. Ez nekik is nagy élmény, mint nekem a magyartanulás.

– Mennyire megy a magyar nyelv elsajátítása? Halad, tervezed jobban megtanulni? Milyen nyelveket ismersz, beszélsz?

– Már egy éve tanulom a magyar nyelvet és egyszerűen imádom! Nem könnyű nyelv, de nagyon érdekes és nagyon különbözik az összes általam eddig megismert nyelvtől: valójában franciául, francia jelnyelven beszélek, de jól kifejezem magam németül és kielégítően tudok kommunikálni angolul is.

– Egészen különleges kommunikációs repertoárod van. Mennyire tudod kihasználni? Van lehetőséged iskolai programokban részt venni? Milyennek látod az iskolánkat?

– Minden iskolai programban igyekszek részt venni, híve vagyok a látens tanításnak, hiszen ezeken vagy csak magyarul vagy kizárólag franciául beszélek. Persze az anyanyelvem mellett elsősorban a magyart igyekszem használni, ezzel is elősegítve a nyelvtanulásomat, ugyanakkor a diákok és akár a lelkes kollégák tanulását is. Az Erkelben sok nyelvet lehet tanulni, ez óriási előny, mert valamelyiken csak megértetik magukat a diákok, a testvériskolai kapcsolatok miatt erre remek lehetőségeik is nyílnak.

– Motiváltnak látod a diákokat, ez megnyugtat. Milyennek látod általában a magyar nyelvoktatási rendszert?

– Van magyartanárunk, Zsófi, aki nagyon türelmes, és lehetővé teszi, hogy a saját tempónkban tanuljunk, például differenciált szintcsoportok elvégzésével. Ha ez minden iskolában működhetne, jobb lenne.

– Nem lehetett egyszerű Franciaországban sem diáknak lenni. Mesélj egy kicsit eddigi pályádról! Milyen iskolába jártál, milyen szakmát tanultál, merre szereztél gyakorlatot?

– Amiens-ben, majd Párizsban tanultam azzal a céllal, hogy a francia mint idegen- és második nyelv tanára legyek. Először Franciaországban szerettem volna egy siket gyerekekből álló közösséggel dolgozni, de ez egy igen zárt világ, így nem sikerült megtalálnom a helyem. Így elmentem külföldre, először Németországban próbáltam szerencsét, majd Magyarországra sodort az élet, jövőre valószínűleg már Európán kívül tervezek új világot felfedezni…

– Ez elismerésre méltó kalandozás. Említetted, szeretsz felfedezni. Mi a kedvenc hobbid, amikor nem franciaórákra készülsz?

– Előbb említettem, szeretem felfedezni a világot, saját szememmel látni, tapasztalni, amit a dokumentumfilmek, könyvek mutatnak. Nagyon szeretem a művészeteket, de imádok varrni, festeni, rajzolni, kollázst, rejtvényeket készíteni. Ez lehetővé teszi számomra, hogy elfoglaljam magam a közelgő, hosszú, téli estékre.

– Nem unatkozol a hétköznapokban. Mennyire fáraszt le az ingázás az óráid között?

Heti négy napot járok iskolába. Idén kicsit szorosabb az időbeosztásom, hiszen Békéscsabára is át kell járnom dolgozni.

– A munkahelyek megismerése mellett persze fontos, te mivel ismerteted meg a diákokat. Neked ki a kedvenc francia személyed, ki a példaképed? Akár színész, képzőművész vagy politikus…

– Rövidre zárva, nekem a francia nők a legfőbb életpálya-modelljeim. Elsőként említhetem Léna Situations-t, egy youtuber-influenszer, aki podcastokat készít, amelyekben nagyon híres személyiségekkel cseveg, vagy rögtön utána Valérie Perrin-t, aki detektívregények szerzője, akit rendszeresen fordítanak le magyarra, nagyon közkedvelt Magyarországon.

– Örömmel nézünk utána ezeknek a neveknek, hiszen a kölcsönös tanulásban van a jövő. Hogyan ítéled meg, eddig milyen viszonyt sikerült kialakítani a kollégákkal, diákokkal?

– Úgy gondolom, sikerült bizalmi kapcsolatot kialakítanom a kollégáimmal és a diákjaimmal. A kommunikáció nem mindig könnyű, de végül türelemmel, kedvességgel, sok-sok humorral mindig megértjük egymást, és elérjük a célunkat.

– Ehhez sok-sok kitartást kívánunk, a franciatanításhoz pedig ugyancsak sok örömöt. Reméljük, hogy Gyulára úgy fogsz emlékezni, mint második otthonodra, amely mindig visszavár. Továbbá szurkolunk annak, hogy mire véget ér a tanév, minden diákod értse ezt a klasszikus üzenetet: „On ne voit bien qu'avec le cœur. L'essentiel est invisible pour les yeux.” Köszönjük, hogy előzékenyen és kimerítően válaszoltál kérdéseinkre.