Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az aradi vértanúkra emlékeztek október 6-án Gyulán, a honvédtiszti emlékhelynél. Az ünnepségen Bánhidy Vajk, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi nevelési főosztályának vezetője mondott emlékbeszédet.
– Mint minden nemzet, úgy a magyarság életének is vannak döntő jelentőségű, a szimbólumoknál többet jelentő történelmi pillanatai – kezdte beszédét Bánhidy Vajk. – E dátumok és események nem csupán évszámok és nevek, hanem olyan határkövek, ahonnan más irányt vesz a nép sorsa.
Mint mondta, 1849. október 6-a egy ilyen évszám, Arad pedig egy ilyen hely. Hozzátartozik a magyarság önazonosságához, összeforrott az identitásunkkal a „magyar Golgota”.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiemelte: a császári és cári hadsereg hazánkban csak legyőző lehetett, de győztes nem maradhatott. Ami akkor katonai sikernek tűnt, az hosszú távon nem vált eredménnyé.
– Hiába torolta meg honvédtisztjeinken Haynau a forradalmat, a restaurálni kívánt világot már soha nem állíthatták vissza. Hazánk népei végleg eltöröltek mindent, ami feudális maradványként, 1848-ig létezett, és utat nyitottak a modernebb, polgárosodott világnak.
Bánhidy Vajk úgy fogalmazott, Arad után is mi magunk írhattuk a magyarok históriáját, jelenünk közéletét, politikánkat, de még művészeink témaválasztását, valamint népdalainkat, meséinket is átszőtte a forradalmi eszme.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aláhúzta: nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás a forradalom leverése után. Olyan politikai és gazdasági sokk érte a társadalmat 1849 végére, amelyhez csak később a trianoni békediktátum vagy a második világháborút követő kataklizma hatása mérhető.
Az főosztályvezető hozzátette: az aradi tizenháromra egy közös sors várt, a mártírhalál, ezt a sorsot pedig már akkor felvállalták, amikor császári tisztként a szabadság ügye mellé álltak. A vértanúk között számos ellentét volt, de összekötötte őket a szeretet és a hűség a család, az embertársak és a haza iránt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hangsúlyozta: Gyula városa azon szerencsés települések közé tartozott, amelyet 1849 nyarán elkerültek az összecsapások. Augusztusban megérkeztek az első hadifoglyok, akiket a gyulaiak szívélyesen fogadtak, miközben kénytelen voltak több ezer osztrák és orosz megszállót elszállásolni. A memoárok meghatottan emlékeznek meg a gyulai polgárok szeretetéről, amelyet a tábornokok iránt is tanúsítottak.
Az emlékbeszéd után Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színész és a Kaláka együttes adtak műsort, majd a koszorúk elhelyezése zárta a megemlékezést.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
