Horgas Eszter és Falusi Mariann A gyulai vár színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az est elején Lovas-Tóth Kata ismertette a tudnivalókat, mondhatni megerősítve Horgas Eszter szavait: „A zene nyelvén és a képi világ segítségével megmutathatjuk, milyennek is látjuk a Föld nevű bolygót. A legkülönbözőbb tájait, eltérő kultúráit bejárva, izgalmas, megható, harsány és csendes zenéket hallhat majd a közönség a mi nagy közös utazásunkon.”
A produkció címéből (A Föld hangjai) kiderült, hogy a páros igazi Föld körüli utazásra hívja a közönséget. Azt nem tudhattuk, hogy az ismert világslágerek sajátos, improvizatívnak ható, de mégis tökéletesen megkomponált művekké érnek közben. Ezer hangszínnel, változatos hangszerekkel, a különböző műfajok nyelvén közvetítették saját benyomásukat jól ismert Gershwin- és Bernstein-melódiákon és saját szerzeményeiken keresztül. A két művész és az őket körülvevő zenekar földünk hangjait, képeit olyan folyammá szőtte össze, ahol az érzéki, a harsány, a meghitt, a fájdalmas és az örömteli mind jelen voltak. Megidézték az amerikai kontinens legfülbemászóbb, újlatin nemzeteinek jellegzetes taktusait: például Kuba, Argentína. Emellett szerepelt a repertoárban Magyarország, Spanyolország, Tibet és még az őserdők misztikus zenei világa is. A szenzációs, komoly tapsvihart kiváltó háttérhangokat a 2000 óta rendkívüli összhangban együtt zenélő Class Jazz Band közreműködésének köszönhettük: Révész Richárd (zongora, szintetizátor), Dajka Krisztián (gitárok), Hárs Viktor (basszusgitár), Kaszás Péter (dob), Pusztai Csaba (ütőhangszerek, kongák). A zenekar profin szőtte bele a műsorba a nagyvárosi, fekete utcazenészek stílusát, de üdítően kezelte a rock-, a blues-, a jazz-, a tangó-, a szamba-, a rumba-, a foxtrott- és a quickstepelemeket is.
Horgas Eszter elismerésre méltóan értelmezte újra és engedte szabadjára más hangszerekre újrahangszerelve a klasszikus darabokat. Jól működött a zongora-fuvola duó, a kongával megerősített dzsesszkvartett által szinte új zeneművek teremtődtek. Az általában szimfonikus, filharmonikus, nagyzenekari előadásokban megszólaló zeneművek rapszódiajellege így még egy finom, személyes, de kellően csapongó érzelmi többletet is kapott. A koncerten elsősorban a hangszeres hangok domináltak, mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy kamatoztassa lehengerlő szakmai tudását. Megértettem, hogy miért van külön szak a zeneművészetin az egyes hangszerekre. Szólót hallottunk a zongorán, a dobon, a kongán és a ritmusgitáron is. Meglepő fordulatként számolhattunk Kaszás Péter énekhangjával, aki saját dalát adta elő, miközben maga is dobolt – Phil Collins után szabadon. Az instrumentális részek mellett az énekesvendég is bőséges szerephez jutott. Noha Falusi Mariann gyakran tudatosan vonult a zenekar mögé a várárnyékba, amikor arra volt szükség, a közönséget extázisba hajtotta például azzal, hogy Bernstein A csodák városa című művének Konga! dalához a nézőktől kérte a Konga! felkiáltást. A zene mellett a CoolTour Team hangosításának köszönhetően a szövegek is remekül érthetők és élvezhetők voltak.
A hallgatóság felvállalt életkedvvel kísérte a meglehetősen nagy szabadsággal kezelt, virtuóz újrahangszereléseket. Ugyan reggae nem hangzott el, de így is mindenkinek mozgott keze, lába, nyaka, ritmusra válaszoltak az érzékszervek, végig éreztem a klasszikus mondatot Bob Marelytől: „Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor te halott vagy”. A közönség nagyon is élt, tapsolt, dobbantott, jelen volt, és élvezte az elénk varázsolt, nagy, zenei világfalatot.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
