Rohmann Ditta koncertje a gyulai Almásy-kastélyban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– A kastély mindig is a kultúra központja volt, az a célunk, hogy a továbbiakban is az legyen. Igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyekkel a város zenei életébe is új színeket hozhatunk – mondta Dombi Ildikó.
Besztercezy Attila, a cég munkatársa röviden ismertette a művésznő pályafutását, majd következett a koncert. Bach G-dúr csellószvitjének prelúdiuma volt a nyitány, amely után a csellista elmondta, hogy végignézte a kastély kiállítását, amely rendkívül érdekes volt a számára, hiszen a főúri kastélyokban mindig fontos volt a zene. Bach is akkor írta a szvitjeit, amikor egy ilyen kastélyban szolgált. A második és harmadik tétel, azaz az allemande és a courante után jött a negyedik, a sarabande, amely egyfajta nyugvópontnak tekinthető, hármas lüktetésű tétel. A menüett után következett a gigue, a szvit zárása, amely egy karakteres és gyors mű, szinte olyan, mintha más hangszeren szólna.
A művésznő gondolt azokra is, akik kevésbé értenek a komolyzenéhez, és minden lejátszott tétel után elmagyarázta, hogy miképpen illeszkedik az a nagy egészbe, miért különleges, és mire érdemes figyelni a hangszerrel kapcsolatban. Egy magyarul nem tudó vendég kedvéért a kommentárjait megismételte angolul is.
A koncert második szakasza a D-dúr szvit volt, ekkor váltott át az öthúros csellóra, amely egy barokk építésű hangszer, a plusz egy húron kívül különlegessége, hogy nincs lába, így a zenésznek még jobban kell ügyelnie a támasztásra, mint a négyhúros rokonánál. Rohmann Ditta végül egy hegedűpartiatával fejezte be az előadását, amely a komolyzenéhez kevésbé értők számára is hatalmas élmény volt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
