Bagyinszki Zoltán a gyulai civil házban beszélt a népi építőművészet értékeiről
Fotó: Gyulai Hírlap – Csomós Éva
Egy hamarosan megjelenő könyv képanyagából válogatta össze fotóit Bagyinszki Zoltán, melyeket több témakör szerint vetítette le április 6-án, szerdán 17 órakor az Esze Tamás utcai civil házban összegyűlt közönségnek. A könyvet egy sorozat részeként mutatják be a hónap második felében a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, melynek társszerzőjeként a gyulai fotográfus két év munkájaként, az ország 19 megyéjének mintegy 250 helyszínén készített 600 képéből 200 tekinthető meg a könyvben.
A népi építőművészet fennmaradt értékei Magyarországon címmel tartott előadásában Bagyinszki Zoltán elmondta, hogy mostani témaválasztását a könyv megjelenési apropóján túl az is indokolta, hogy a magyar építészeten belül ez egy kevéssé ismert téma, ami számára is újdonságot jelentett. „Számos képanyagot készítettem a kastélyok, várak, szecesszió témakörében, de ez eddig valahogy kimaradt.” Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ennek a kevés figyelemre érdemesített építészeti területnek is megvan a maga szépsége, amelyre képeivel is igyekszik felhívni a figyelmet.
Bagyinszki Zoltán az elmúlt két évben is sokat járt együtt fotózni Kiss Ferenc népzenésszel, akivel a népi kultúra hangulatát egy-egy hajnali lekváros buktasütés részvételével vagy pincesori naplementés borozgatás alkalmával személyesen is élvezhette. Ezért is kérte meg őt, hogy sárréti és hortobágyi dalok eljátszásával a program hangulatát zenében is megteremtse.
A hortobágyi zenét hortobágyi képek követték, majd az előadó a hazai és nemzetközi skanzeneket mutatta be képekben. Ezután számos tájház, zsindelyes, nád- és szalmaborítású, zsúpfedeles lakóház külső-, belső- és homlokzati fotója került elő, templomok, haranglábak, népi temetők fejfái, vízi-, szél- és szárazmalmok sorakoztak a felvételeken, barlanglakások, pincesorok és présházak, kovácsműhelyek, régi kutak, de még a kuriózumnak számító vízi vágóhídi képek is megtekinthetők voltak.
A könyv képanyagát készítő munka során Bagyinszki Zoltán sok szép nyitott, füstös konyhát látott, sok helyen megmaradt eredeti berendezéssel, sőt, még olyan tájházban is járt, amely napi rendeltetésszerű használatban állt, vagyis ahol a tulajdonos élt.
A képek vetítése közben Bagyinszki Zoltán arra is kitért, mely településeken található több, jó állapotú és felkereshető látványosság, melyek megtekintésére is nyomatékosan felhívta a figyelmet. Az érdekességek szemrevételezéséért sok esetben még csak messzire sem kell menni, hisz a megyében is található közülük jó néhány. Szavai alátámasztásaként képek villantak fel a békéscsabai és a békési szlovák tájházról, a kétegyházi román tájházról, a kondorosi csárda előtt lovon pózoló csikósról, a szarvasi szárazmalomról, a hódmezővásárhelyi szélmalmokról és az újkígyósi csángó múzeumról is.
Megemlítette, hogy a szlovákság és a németség rendelkezik a megyében több településen is igényes megjelenésű épületekkel, bár a könyvben a nemzetiségi épületeket ábrázoló képek nem szerepelnek.
Miután Kiss Ferenc zárásként újra citerájához ült és két hölgy énekkíséretében újabb dalokkal szórakoztatta a jelenlévőket, Bagyinszki Zoltán néhány szóban a népi építészet értékeit is összefoglalta. „A népi építkezés esztétikája az anyag, a technika, a forma és a díszítés összhangja, ami egyben a népi életmód kifejezője is” – mondta.
A bő egy órás előadás kapcsán felmerült kérdéseiket a vendégek hagymás zsíros kenyér és ásványvíz fogyasztása mellett beszélhették meg.
