a könyv bemutatója a gyulai könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nagy változások kora volt ez a technikában, a tudományban, a zenében, a szexuális szokásokban, az öltözködésben, felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindenben. A nagyvilág hullámverése meggyengült erővel, de átcsapott a vasfüggönyön is. A diktatúra szigora enyhült, ekkor lettünk a legvidámabb barakk országa. Leginkább a zene volt képes a lezárt határokat átlépni, így Magyarországon is gombamód szaporodtak a beatzenekarok, amelyeket a hatalom, ha nem is szívesen, de megtűrt. Ebben a közegben szerveződött Gyulán a Lélu zenekar, négy éves működésükről szól a könyv, amelynek szerzőjével és szerkesztőjével, Székely Árpáddal és Durkó Károllyal Dézsi János a könyvtár vezetője beszélgetett. A szerző sorra mutatta be a zenekarban egykor megfordult tizennyolc zenész, énekes és technikus jelen levő tagjait. Többek között Luczay Aurélt, Lélut, az együttes névadóját és Tabajdi Márta énekest, a zenekar nem régen elhunyt vezetőjének, Tabajdi Ernőnek a húgát.
A zenekar egykori zenészei, énekesei és technikusai
A zenekar abban különbözött más zenekaroktól, hogy saját számokat is játszottak, ami abban az időben még ritkaság volt, a kötet nem szokványos címe is egyik saját szerzeményük kezdősora. Megismerhetjük az együttes állomásait, a Tabajdiék nappalijában tartott első próbáktól, a szép eredményeken át, a Ki Mit tud?-on való sikeres részvételig. Ez utóbbi volt pályafutásuk csúcsa, hiszen az akkori világban különösen nagy teljesítménynek számított, ha egy vidéki együttes a negyeddöntőig eljutott, annál is inkább, mert később országos ismertségre szert tett együttesek előzték meg őket.
Székely Árpádot ifjúkora iránt érzett nosztalgia ösztönözte arra, hogy dokumentumokat gyűjtsön, és visszaidézze a gyulai hatvanas éveket. Sokan segítettek neki, ki emlékeivel, ki régi fényképekkel, az elszármazottak után beutazta az országot, kutatott a levéltárban és a könyvtárban. Az elkészült anyaggal fölkereste Durkó Károlyt, aki fantáziát látott benne, és felajánlotta, hogy segít megszerkeszteni, a Gyulai Évszázadok Alapítvány támogatásával pedig kiadni. A fotókban, illusztrációkban gazdag kötet szöveges részei is változatosak. A zenekar történetét, és az eseményeket ismertető fejezeteket szubjektív írások, visszaemlékezések teszik olvasmányossá. Érdekes, hogy a egyetlen zenei felvételük sem maradt fenn, hiába próbáltak minden forrást felderíteni, a film és magnó szalagok némák maradtak.
A szerzők igyekeztek a Lélu zenekar történetét úgy megjeleníteni, hogy érzékelhető legyen a hatvanas-hetvenes évek atmoszférája, amelyben éltek. Ez a törekvésük talán nem sikerült tökéletesen, inkább a kor egyik kutatójának egy mondatát juttatja eszünkbe: „A »hatvanas évek«: csalóka napfény és csalóka emlékezet”. Ettől függetlenül a könyv városunk negyven-ötven évvel ezelőtti életének egy érdekes szeletét mutatja be az érintettek boldog ifjúkorának fénytörésén keresztül. Csak elismeréssel lehet szólni azok szorgalmáról, akik fáradságot nem kímélve összegyűjtötték és közkinccsé tették a Lélu and the Strangers történetét. Akiket érdekel a közelmúlt, azok feltétlenül olvassák és lapozgassák, mert mai szemmel nézve már egy különös világ emlékeivel fognak találkozni. A fiatalabbak azért, mert számukra ismeretlen világba tekinthetnek be, az idősebbek pedig a lemezmelléklet segítségével felidézhetik szép emlékeiket.
