Dolák-Saly Róbert és Szászi Móni
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A postás, aki megeszi a leveleket. Tipikus. Csak a L’art pour l’art Társulat találhat ki efféle képtelenséget. Az előadás előtt - stílusosan - a Beatles által is feldolgozott Please Mr. Postman című dal csendült fel, s már tudtuk, hogy a műsor rögvest kezdetét veszi…
A produkció elején három nyomozó (Laár, Dolák-Saly és Pethő) lépett színre, akik indokolatlanul szteppelni kezdtek. Mi, hogy ne kelljen zabolátlan pattogásukat bámulni másfél órán keresztül, inkább kikapcsoltuk telefonjainkat. Aztán a nézők jogainak és kötelességeinek ismertetése során egy erélyes hölgyemény (Szászi) azt tanácsolta, hogy legközelebb ne vegyünk jegyet hülye című előadásokra.
A kedves fogadtatás után a pofátlan ötletológus, Naftalin Ernő (Dolák-Saly) lépett elő a függöny mögül, majd öt "szerencsést" hívott a porondra, mivel épp főszereplőt keresett egy készülő filmhez. Mekkora "mázli", hogy végül egy Gabriella nevű hölgyre esett a kiszámoló, hiszen a fűrészkertben játszódó történet címe épp az volt, hogy Gabriella és a Pál utcai Fiúk.
Egy „acélos” betétdal után a költő (Laár) is hozzászólt. Velős verseiben az ehetetlen ételekkel kapcsolatos benyomásait osztotta meg, mert hisz az előadás címe is egy gasztronómiai tettre utal. Abszurd költeményeinek legfőbb üzenete szerint az olajban szétázott, hidegen didergő, fokhagymás strandlángos rettenetes étel, ámbár a legrosszabb a fogkrémmel megkent hal, amelyik nincs is megdögölve.
Aztán „jött, ami még lesz majd”, a legendafilm újraéledt. Leopold, a cirkuszi porondmester (Dolák-Saly) narrálásával az 1. rész című Winnetou-kalandot láthattuk, melyben arra csodálkozhattunk rá, hogy „a kígyó mekkolála tudná kinyitni a száját, ha akalná”.
Az előadás bepillantást engedett a Beatles öltözőjébe is, ahol George (Laár) azon morfondírozott, hogy ha az egyik kezét kinyújtaná és átkarolná vele a Földet, hogy aztán megbökje a túloldalon ülő Ringo (Dolák-Saly) vállát, akkor dobosuk vajon merre nézne?! E kísérletéről viszont hamar letett, hiszen fennállt volna a veszélye, hogy Mongóliában egy jak megnyalja a könyökét.
Pandacsöki Boborján (Dolák-Saly) ezúttal, mint láthatatlan ember lépett a színpadra, és már megint fárasztotta a műsorvezetőt (Pethő). Elmondta, hogyha tényleg láthatatlan lehetne, akkor hőstetteket hajtana végre, például harcolna a nemzetközi "tenorizmus" ellen. Dolák-Saly Róbert rögtönzött poénjaival persze ezúttal is felrúgta a szövegkönyvet.
Ede Bede bácsi (Laár) esti meséje, a Pókegérke és a 7 másik törpe, hatalmas sikert aratott. A történet egy nehézsorsú pók-egér mutánsról szólt, aki csak a sajtot szereti, de fent kell laknia a szoba sarkában, és hát a repülő sajt nagyon ritka. Kedvenc mesélőnk fantasztikus alakítása, na meg a remek csattanók miatt alig bírtuk abbahagyni a röhögést.
Besenyőné Bényei Margit (Pethő) azt mesélte el nekünk, hogy Pista bácsi leorrolta őt, amiért tyúkszemtapaszt vett, hiszen nincs is tyúkjuk. De ha lenne is, minek tapasztanák le a szemét?! Csak mindennek nekimenne a lakásban. Zigóta (Szászi) mindeközben blőd kérdésekkel zaklatta anyukáját, például, hogy tudta-e, hogy a körözött személy?!
Besenyő BDMMRRÓ István, azaz Besenyő Bizonyos Dolgokra Má’ Megin’ RáReflektorozÓ István (Laár András)
Aztán „bejött nekünk” Besenyő BDMMRRÓ István, azaz Besenyő Bizonyos Dolgokra Má’ Megin’ RáReflektorozÓ István (Laár) is, aki ezúttal a gasztromúmiáról tartott eszmefuttatást. Szerinte ugyanis teljesen értelmetlen a múmiát főzni tanítani, mivel az egyrészt nem akar, másrészt nem is tud főzni.
A gondolatátvitel titánjának (Pethő) elképesztő trükkjei után Parittya Setét Antalt (Dolák-Saly) gurította be a nővérke (Szászi) a színpadra. Anti bácsi szokásához híven, már megint rá akart repülni a szép hölgyre, hiszen amúgy is „fogókúrán” van. A szójátékokból szült csattanók adok-kapokja végén a nővérke kivitte az öreget a színről, mivel „a bácsi messze a legjobb”.
A darab záróakkordjaként a négy nagyágyú egy dalt énekelt az istentelen, ördögi teremtményről, a postásról, aki megeszi a leveleket.
Bár a jelenetek között a legnagyobb rajongók bizonyára ráismertek pár régebbi darabra, „LPL szállóigére”, ezt leszámítva számtalan újdonságot, friss szóviccet és ötletet sorakoztatott fel a produkció. Az abszurd humor magyar királyai már megint hetet-havat összehordtak, és ezzel újfent alaposan megnevettették közönségüket, melynek tagjai a sok ökörséget hallva, egy emberként kapkodtak levegőért.
