Több alkalommal rendeztek már pódiumbeszélgetést a Gyulai Ifjúsági Központban, ám február 12-én este minden bizonnyal az eddigi legizgalmasabb életpályájú vendéget tartották szóval. Kositzky Attila nyugállományú altábornagy 43 esztendőt repült, ebből 38 évet, mint vadászpilóta. Az évek alatt 6665 felszálláson van túl, és összesen 3369 órát töltött az egekben. Szállt szovjet MIG-15-össel, 17-essel, valamint a MIG-21-es összes válfaján, repült többek között a MIG-29-esen, brit Tornado F3-ason, amerikai F16-oson és svéd Gripenen is.
Kositzky Attila 1999 augusztusában vonult nyugállományba, mint a Magyar Légierő vezérkari főnöke. 2000-ben jelent meg első, önéletrajzi jellegű kötete Önpörgés címmel. Ezúttal második, Deltaszárnytól a fekete hölgyig című könyvét ismerhette meg a gyulai közönség. A kötet a nyolcvanas évek második felétől napjainkig nyújt áttekintést a magyar légierőről. Magyar és külföldi vadászpilóta-történeteket tartalmaz az Égbolt pilóta nélkül? című műve, amely nemrégen jelent meg. Mindezeken túl készül már a negyedik könyv is, amely az első világháborútól napjainkig, mintegy 1500 vadászpilótát mutat majd be egy-egy személyes történet kíséretében. Várhatóan 2016-ban jelenik meg a jubileumi kötet, ugyanis jövőre lesz 65 éve, hogy magyar pilóták először repültek sugárhajtású géppel.
Kositzky Attila, A vadászpilóta magánya című előadásában exkluzív fotókat mutatott, és az égi egyedüllét szépségét és keménységét tárta hallgatósága elé. Az esten Turi Rita, a GYIK munkatársa faggatta tapasztalatairól, élményeiről a hetven év feletti, jelenleg Balatonfüreden élő ex-vadászpilótát.
Kositzky Attila elmondta, nem lenne szükség vadászpilótára, ha az ember nem mozdulna ki otthonról, és háborúzás helyett versekbe foglalná gondolatait. De nem így van. Egy érdekes statisztika szerint, amióta írott történelme van az emberiségnek, azóta annyit költött fegyverkezésre, háborúra, hogy abból egy 150 km széles és 10 méter vastag aranygyűrűt lehetne húzni Föld köré. A legrosszabb az egészben – tette hozzá a nyugalmazott altábornagy –, ez a képzeletbeli gyűrű állandóan növekszik.
Szó esett a fiatalemberről, akit az ötvenes években lenyűgöztek a miskolci kohók felett „termikelő” repülőgépek, aki nem sokkal később 4 év vadászpilóta-iskolát, 3 év katonai akadémiát és egy esztendő vezérkari tanfolyamot végzett el. Szóba került a magyar katonai pilóták kiképzése, amely az ’56-os forradalom hatására, 1958-tól Szovjetunióban történt, a nagyhatalom szétesése idején Kassán, a NATO kapcsolatok óta pedig Kanadában, illetve Svédországban zajlik.
Kositzky Attila beszámolójában elmesélte, hogyan sikerült ülnie egy II. világháborús Spitfire gépben és repülni egy hasonló korú Lancaster bombázóban. Első kézből tudtuk meg, milyen érzés 4000 méteren elengedett botkormánnyal pörögni egy MIG-21-esben, milyen 72 szívdobbanásnyi idő alatt több ezer méter magasra repülni, és 18 kilométer magasan, hangsebesség fölött egy szívdobbanásnyi idő alatt 600 métert megtenni úgy, hogy a 9G gyorsulás miatt hétmázsásnak érzi magát az ember. Az ember, akit „eredetileg nem erre teremtett az Isten”.
Katonamondás: ép ember, ép ésszel, ép gépből, nem ugrik ki. Az egykori pilóta is így gondolta, de kötelező volt ugrani neki is ejtőernyővel. Nem is akárhová, hanem többnyire Balatonba, ugyanis a lúdtalpas katonák nem ugorhattak szárazföldre.
Az altábornagy amikor csak tehette, fényképeket készített, általában legálisan. Képeit azóta kiállításokon is bemutatja, hiszen ilyen felvételeket ritkán láthat közönséges „földi” halandó. Egy tavalyi selfie-pályázatra egy vadászgép belsejéből készített képpel nevezett. Nem csoda, hogy első helyen végzett.
A beszélgetés során természetesen előkerült az UFO-kérdés is. Kositzky Attila „szerencsétlen vadászpilótának” nevezte magát, mert több mint 3300 repült óra alatt egyszer sem találkozott földönkívülivel, ugyanakkor nehezen hiszi el, hogy csak a Földön létezhet élet. Egyetlen ezzel kapcsolatos kalandja volt 1989-ben, Pápán. Aznap éjjel egy ismeretlen repülő tárgyat véltek felfedezni az égen. Berepülte a területet, és kiderült: csak a városok felhők aljára tükröződő fényeit látták. Nagyobb gondot okozott a hitetlenkedő újságírók meggyőzése. Bajtársa sokáig is viccelődött vele, hogy biztos ezért nem emlékszik UFO-ra, mert elrabolták az idegenek, és kitörölték a memóriáját.
Az érdekfeszítő előadáson nem csoda, hogy röpült az idő. Még két óra múltán is sorakoztak a kérdések: az F16-os és a Gripen közötti különbségről, a nyugdíjas vadászpilóta jó fizikai állapotáról, sőt, egy ifjú utódjelölt továbbtanulással kapcsolatos szakmai tanácsot is kért az egykori vadászpilótától.
