A kora esti vihar kissé megkérdőjelezte az augusztus 20-i esti ünnepi műsor kimenetelét, ám az optimisták így is megtöltötték a tószínpad nézőterét, a Liszt Ferenc-díjjal, Kossuth-díjjal és Prima Primissima díjjal is kitüntetett Muzsikás együttes pedig ezúttal sem okozott csalódást érdeklődő közönségének. Igaz, a hűvös-párás idő miatt a hangszerek kicsit gyakoribb hangolást igényeltek, ám így is tökéletes pontossággal szólaltak meg a nagy zenei múlttal rendelkező zenészek kezei alatt.
A fennállásának tavaly 40. évét ünneplő Muzsikásnak elsőként sikerült elfogadtatnia a magyar népzenét, mint önálló, minden más műfajjal egyenértékű zenei stílust. Az este során a konferanszié szerepét leginkább betöltő Hamar Dániel elárulta, hogy 41 éve még csak saját gyönyörűségükre kezdték ezt a fajta zenét játszani, és nem is gondolták, hogy rajtuk kívül bárkit is érdekel ez a fajta furcsa, szokatlan muzsika. Rádiókban ugyanis akkoriban nem lehetett hallani, leginkább csak az erdélyi, felvidéki és délvidéki falvakban lehetett ilyet játszó zenészeket találni.
Ők azóta külföldön is számos népzenei- és világzenei fesztiválon népszerűsítik a magyar muzsikát, sőt, neves szólisták közreműködésével a műfajok közti átjárást is gyakran alkalmazzák. A hagyományos népzenét olykor kórusok, kamaraegyüttesek és szimfonikus nagyzenekarok bevonásával ötvözik, nagy hatást gyakorolva ezáltal hallgatóságukra. Egy angol producer – aki a ’60-as években a Pink Floyd és Jimi Hendrix korábbi menedzsere volt - nekik köszönhetően szerette meg annyira a magyar népzenét, hogy nyelvünk tanulásába is belekezdett.
- Ennek 15 éve, egy hónapja azonban még mindig angolul beszéltünk egymással – osztotta meg a történetet a bőgőn, ütőgardonon és dobon is játszó Hamar Dániel –, de azt megállapította, hogy a mennyország hivatalos nyelve minden bizonnyal a magyar, mert megtanulásához az örökkévalóság sem elég.
A Muzsikás nem is várja el, hogy nyelvünkön keresztül ismerjenek meg minket, szerintük sokkal egyszerűbb és könnyebb a zenénken keresztül, hisz az is ugyanúgy tartozik hozzánk, mint a nyelvünk.
Az este során a magyar nyelvvel egyidős, valamint moldvai csángó, gyimesi és mezőségi dallamok is felhangzottak. Hamar Dániel elmondása szerint a Magyarországtól legtávolabb élő moldvai csángók istenfélő, hívő emberek, akik imádsággal kezdik és zárják a napot, és Szent István királyt is apostolnak tartják, ezért hozzá is rendszeresen imádkoznak. Az ünnepre való tekintettel egy ilyen imát énekelt el a zenekarral 2005-től vendégként fellépő Petrás Mária, moldvai születésű keramikus-iparművész, énekes.
A több száz, sőt akár ezer éve a magyarsághoz tartozó dallamok közül Éri Péter játszott néhányat hosszúfurulyán, mely hangszer különlegessége, hogy a zenész karméretéhez igazították a hosszát.
A gyimesi csángó magyarok zenéje egyszerre középkori és nagyon modern, ezekből Sipos Mihály mutatott néhányat hegedűn, Hamar Dániel gardonkíséretével. A Rákóczi-induló gyimesi változata után táncdallamok csendültek fel, majd egy keserves következett, melynek gyógyító ereje nem csak Gyimesben, hanem bárhol a világon hatékony lehet.
A mezőségi zenét faluhelyen nem kottából, hanem fejből, szívből, gyakran improvizálva játsszák, követve, teremtve a hangulatot, olyan természetességgel, mint másnak a beszéd. Ezt a játékmódot kívülállónak nagyon nehéz megtanulni, csak ellesni lehet, ezért az együttes egyik tagja, Porteleki László Magyarpalatkára költözött, és a legegységesebb családi zenekartól igyekezett elsajátítani ezt a tudást, méghozzá olyan sikerrel, hogy később vissza is hívták, ami nagyon nagy megtiszteltetésnek számít.
A Sipos Mihály (hegedű, citera, ének), Porteleki László (hegedű, koboz, tambura, ének), Éri Péter (brácsa, kontra, mandolin, furulyák, ének) és Hamar Dániel (bőgő, gardon, dob, ének) alkotta Muzsikás együttes koncertjét Petrás Mária énekével díszített moldvai tánczene, az államalapítás napját pedig tűzijáték zárta.
