Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: mindenáron védenünk kell magyar nyelvünket

Gyermekműsorral, kenyérszenteléssel és a Téglás Zenekar koncertjével várták az ünneplőket augusztus 20-án Gyulán. Az államalapítás ünnepén Görgényi Ernő polgármester mondott ünnepi beszédet.

Görgényi Ernő beszédében úgy fogalmazott: ha ma megjelenne közöttünk Szent István király, akit ma szerte a nagyvilágon minden magyar ünnepel ezen a napon, akkor nem értené, hogyan lehetséges az, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös nem az ország közepén, hanem annak keleti szélén találkozik. 

– Szent István Magyarországának nyugati határa a Lajtán túl húzódott, míg napkelet felől a Kárpátok bércei védték a hazát – no meg a határőrző székely és besenyő alakulatok. Annak a gyönyörűszép országnak a közepén találkozott a Fehér- és a Fekete-Körös. 

Kiemelte: az ország ma kisebb, de létezik, és él ma is első szent királyunk népe, a magyar.

Mint mondta, első királyunk uralkodásának kezdetére már széles körben elterjedt a kereszténység.

– Az, hogy Szent István a keresztény államok közösségébe vezette Magyarországot, egy évtizedek óta gondosan megtervezett folyamat betetőzése volt. Ekkorra a magyar hercegek, fejedelmek, vezetők már keresztények. A lázadó Koppány is az volt. A közrendű lakosság jelentős része is megkeresztelkedett. A szombathelyi születésű Szent Mártonnak már kultusza volt.

A városvezető kifejtette: igencsak szükségünk volt és szükségünk van a mennyei pártfogóra. Az, hogy ma is áll Magyarország, és él a magyar nemzet e földön, ugyanis nem törvényszerű, nem magától értetődő. 

– Mások is éltek itt előttünk: gepidák, avarok, astingok, alánok, szvébek, szarmaták, herulok, rugiak, sadagarok. Népek a régmúltból, népek, amelyek itt éltek egykoron a Kárpát-medencében. Művelték a földeket, harcoltak, településeket hoztak létre, kultúrákat alkottak. Ma már csak régészeti leletekből, bizánci krónikákból, múzeumi kiállításokból és történelmi tárgyú könyvek lapjairól ismerhetjük nevüket, történetüket. Mind eltűntek a történelem forgatagában, elpusztultak, vagy beolvadtak más népcsoportokba – mondta Görgényi Ernő.

Hozzátette: ezer éve ragaszkodunk népünk létének két fundamentumához: a keresztény-keresztyén értékekhez és a független magyar állam eszméjéhez, e fundamentumok kötőanyaga pedig a különleges magyar nyelvünk. Az európai népek között nekünk nincsenek rokonaink, de valamennyien keresztény-keresztyén testvéreink ők. Ám nyelvünket nem érti senki.

– Nyelvünk által egy önálló kulturális univerzumban élünk. Csak aki az édesanyjától tanulta a magyar nyelvet, annak jelenik meg lelki szemei előtt a táj képe, midőn ezt olvassa: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”. Akinek anyanyelve a magyar, mind ugyanazt a képet látja, aki idegen nyelvként tanulta, vagy aki műfordításban olvassa e költeményt, annak képzeletében biztosan más táj képe bontakozik ki. Mindenáron védenünk kell magyar nyelvünket, mert ha országunk átmenetileg és helyenként meg is szűnt, anyanyelvünk mindig és mindenhol megmaradt hazánknak. 

A polgármester beszédében elmondta, miután a török csellel elfoglalta Budát 1541-ben, az ország közepe oszmán hódoltsággá vált. Erdély török fennhatóság alatt, de mégis magyar fejedelemségként őrizte a szuverén parazsát. Nyugat-Magyarország és a Felvidék a Habsburg császárok birodalmába tagolódott be. És mégis, ez a három részre szakadt országterület szellemében, kultúrájában és nyelvében megőrizte egységes magyar mivoltát. Másfél évszázadon át éltek a magyarok háromféle közigazgatás, háromféle adórend, háromféle államrend alatt, teljes és folyamatos létbizonytalanságban, de szellemében, kultúrájában és nyelvében a nép megőrizte egységes magyar mivoltát. Ezt az élni akarást nem nyomhatta el a Habsburg Birodalom sem, a Harmadik Birodalom sem és a Szovjet Birodalom sem. Amíg ragaszkodunk Szent István művéhez, addig semmilyen birodalom nem nyomhatja el élni akarásunkat, nem számolhatja fel nemzeti karakterünket, nem pusztíthatja el kultúránkat. Ez rajtunk múlik.

– A szentistváni állam alapjai sziklaszilárdak. Ezekre az alapokra mindmáig új falak épülhettek a történelmünk során számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falak helyett. Ha kellett, mindig újrakezdtük. 

Gyula város szorgalmas polgárai első kiváltságaikat Károly Róbert királytól kapták. Mátyás király uralkodásának idejére már virágzó központjává vált városunk Békés vármegyének, ezért az uralkodó a vármegye székhelyévé tette rendeletével. A mohácsi csata évében már 7285 lélek élt Gyulán, de jött a török, és minden odalett. 129 év oszmán hódoltság után mindent elölről kellett kezdeni.

– És az igyekvő gyulai polgárok, immár magyarok, németek és románok, mindent elölről kezdtek. 1873-ra ismét fejlett várost építettek eleink, amely abban az évben rendezett tanácsú várossá válhatott, azaz városi önkormányzattá. És akkor, pontosan 150 esztendeje választott először magának polgármestert ez a város Dobay János személyében. A gyarapodás látványosan folytatódott, majd a huszadik században még háromszor kellett sok mindent újrakezdeni: Trianon után, a második világégést követően és a kommunizmus bukása után. De eleink sosem voltak restek, dolgoztak, amikor lehetett, a város fejlődött, amikor lehetett. 

Aláhúzta: az újrekezdéshez az erőt a keresztény-keresztyén értékrendünk, a független magyar állam eszméje és a különleges magyar nyelvből fakadó egyedi kultúránk, sajátos gondolkodásmódunk adta.

– Ha ma itt lenne, megjelenne közöttünk Szent István király, akit ma szerte a nagyvilágon minden magyar ünnepel ezen a napon, ha ma közénk ereszkedne és mint egy magaslesről, visszatekintene évszázadok erdején, sűrű történelmünkön, akkor már nem csodálkozna, értene mindent. Megértené, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös tiszta vize miért országa keleti határánál vegyül el egymással és miért nem az ország szívében. Értené és értékelné, hogy áll még Magyarország és él még a magyar nemzet, amely kitart a szentistváni állameszmék mellett.

Görgényi Ernő beszéde után az Ismerős Arcok zenekar adott koncertet, majd tűzijátékkal zárult az ünnepség.