William Shakespeare népszerű műve, a Szentivánéji álom nyitja meg július 3-án, csütörtökön a 10 éves jubileumát ünneplő Shakespeare Fesztivált. A premiert követően július 3-án és 4-én is látható lesz a darab a várszínpadon. A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös bemutatóját a nemzetközileg is ismert grúz rendező, David Doiashvili viszi színre.
Gedeon József színházigazgató az előadást beharangozó sajtótájékoztatón felidézte: Vidnyánszky Attilával tavaly állapodott meg abban, hogy a budapesti Nemzeti Színház művészei minden évadban bemutatnak egy darabot Gyulán. Az első közös új bemutatón Tompos Kátya, Nagy-Kálózy Eszter és Szarvas József is színpadra lép. A teátrum igazgatója hangsúlyozta: mindent elkövet annak érdekében, hogy az előadást külföldön is megismerhessék.
David Doiashvili kifejtette: a darab legfontosabb részének az ötödik felvonást tartja, ebben ugyanis az álom, az élet és a mesteremberek világa egyesül. A rendező hozzátette: nem tündérmeseként tekintett a darabra, hanem olyan komédiaként, ami az életünkhöz hasonló.
– A térnek van egy nagyon erős színházi aurája – mondta David Doiashvili a bemutató helyszínéről, a gyulai várról. Mint megtudtuk, a várszínpad adottságaihoz igazodva számos ponton változtattak a jeleneteken az itteni próbák során.
A Hippolytát és Titániát alakító Nagy-Kálózy Eszter szerint a darab egyik fő kérdése, hogy az álom mennyiben tekinthető valóságnak, s hogy amit valóságnak gondolunk, az valóban az-e. A színművésznő azt is elmondta, hogy az Arany- és a Nádasdy-fordítást egyaránt felhasználták.
A Heléna szerepét megformáló Tompos Kátya kiemelte: a grúz rendező által használt erőteljes formavilág nem beszűkíti, hanem kitágítja a játéklehetőségeket.
– Azt, hogy mit jelent számunkra az álom, nem lehet megragadni. Ezt a megragadhatatlanságot próbáltuk meg a legszebb színházi formába önteni – ecsetelte a színművésznő.
Szarvas József úgy fogalmazott: mindannyiuk számára különleges élmény volt a közös munka, és az a szabadság, amit David Doiashvilitől kaptak, különösen inspiráló volt számukra. A színművész a szerepek közül mindig is Zubolyét tartotta a legérdekesebbnek, ezért örömmel vállalta el a karakter megformálását.
