Az üveg az egyik legősibb és leggyakrabban használt alapanyag. Az üveget véletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő Szíriában, a Belo folyó partján. A hajósok az edényeiket a szállított salétromtömbökre helyezték a parton és mellette pedig tábortűzet gyújtottak. Másnap, mikor a hamut szétszórták, csodálatos csillogó "drágakövekre" lettek figyelmesek. Valójában a salétrom a tűz melegétől megolvadt, és összekeveredett a part homokjával, mellyel egy új, átlátszó anyag jött létre. Azt nem tudni, hogy a történet valóban igaz-e vagy csak egy kitalált mese, de régészeti leletek bizonyítják, hogy már időszámításunk előtt ötezer körül készítettek alacsony hőmérsékletű üvegzománcokat. Ezt az anyagot nevezték akkoriban fekete gyöngynek, amely vulkanikus eredetű, kagylós törésmintázatú, fekete átlátszatlan anyagként ismertek, és előszeretettel használták pengének és nyílhegynek.
Az ókori leleteken egy üvegszerű zománc található, melyet ugyanazokból az alapanyagokból állítottak elő, mint amiket ma használunk az üveggyártásnál, de külső megjelenésében homályos, átlátszatlan, majdnem mindig színezett volt. Mezopotámiában díszítés és a tárgyak megóvásának céljából vonták be vékony üvegréteggel a használati tárgyak felületét. Az időszámításunk előtti első században, Palesztinában fedezték fel az üvegfúvást, mely sokkal kifinomultabb és összetettebb technikákat tett lehetővé. A rómaiaknak pedig már sablonok alapján alkalmazták az üvegfúvást, mellyel megindult a sorozatgyártás és megjelentek a különböző geometriai formájú üvegek.
Lényegében az üveg készítésének folyamata kezdetektől napjainkig ugyanaz maradt, csak a technika fejlődik, és a nyersanyagok finomodnak. Az üveggyártás során a kvarcot először égetik, és izzó állapotban vízbe teszik amitől törékennyé, tehát könnyen apríthatóvá válik. Kvarc helyett sokszor inkább homokot használnak. Az alkotóelemeket összekeverik, majd megolvasztják. A megolvadt üveg a kemence közepén hígfolyós lesz és megtisztul, és a kemence másik végén, ahol alacsonyabb a hőmérséklet folyamatosan formálhatóvá válik.
A folyékony üveget négy alapvető módszerrel formázzák: préseléssel, öntéssel, fúvással vagy húzással. Ha szétnézünk a környezetünkben, akkor láthatjuk hogy az üveget rengeteg helyen felhasználhatják, hiszen az üveg ötször olyan erős mint például az acél. A különféle üvegfajták a nyersanyagok összetételében, keverékében különböznek. Az öntött üveg az egyik legnépszerűbb, amely kvarchomokból, szódából, szulfátból és mészkőből készül. A másik elterjedt típus az üvegkeverék, amely kvarchomokból, mészkőből és szódából, valamint timföldből és tisztító anyagokból áll. Az iparművészetben az úgynevezett antik színes üvegek a használatosak. A színes üvegeket általában kovasavból, szódából, mészkőből, bóraxból és különféle fém-oxidokból készülnek, amelyek a színes üveg színét adják.
Az üveget használják üvegszálerősítésü műanyag megalkotására is, amely ellenálló, rugalmas lesz és kiválóan alkalmas hajó- illetve gépjármű-karosszériák készítésére. A különlegesen ellenálló üvegeket, hevítéses edzéssel vagy rétegeléssel állítják elő, melyet úgy kell elképzelni, hogy a készítés során az üveget olvadáspontig hevítik, majd hirtelen levegőbe fúvással lehűtik, amitől az üveg külső felülete hamarabb hűl le és húzódik össze, mint a belseje s ennek köszönhetően nehezebben fog összetörni, mint egy normál üveg. Ezt a típusú üveget használják buszmegállókban, vagy egy kicsit tovább módosítva az autók ablakai is ebből az üvegfajtából készülnek. A repülőgépek ablakainak nagy nyomást, szélsőséges hőmérsékleteket s repülő madarak becsapódását kell kibírniuk, ezért három vagy négy réteg üveg közé speciális réteget tesznek,majd összeragasztják. Az így előállított ablak olyan erős, hogy a 650 km/h sebességgel haladó repülőgép esetében sem törik be, ha nekiütközik például egy nagyobb testű madár.
Az üveget számtalan dologra használjuk életünkben, az ősi alapanyag a kezdetek óta jelentős szerepet kap a csillagászatban is.
