Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepére történelmi hangversennyel készült az Erkel Ferenc Társaság. A gyulai városháza dísztermében csaknem telt ház előtt zajlott a műsor, amelyet Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Társaság elnöke vezetett. Köszöntő beszédében üdvözölte a közönséget, többek között Aczél Andrást, a Magyar Állami Operaház rendezőjét is. Az Erkel Ferenc Társaság XXV. jubileumi Történelmi Hangversenyén a reformkori zenei évfordulók kerültek előtérbe.
Nemzeti fohászunk szerzőjének leszármazottja elmondta: idén Egressy Béni születésének 200., a verbunkos zene két atyja, Lavotta János és Bihari János 250., a Hymnus és a Hunyadi László opera keletkezésének 170., valamint az Operaház megnyitásának 130. évfordulóját ünnepeljük.
- A zenei évfordulók ünneplésén túl célunk egyfajta esszenciáját adni az elmúlt 25 esztendő társasági hangversenyeinek, valamint tisztelettel adózni elődeink tevékenységéért – mondta bevezetőjében Somogyváry Ákos.
A március 15-én ünnepelt zenei bicentenárium Egressy Béni Hymnus-ával indult, amely Nátor Éva zongorakíséretével és Somogyváry Ákos vezetésével a Perlaki Attila karnaggyal kiegészült Gyulai Erkel Ferenc Kórus férfi kara adott elő.
Somogyváry Ákos zenetörténeti naptárt készített, amelyben Erkel Ferenc életének jelentős eseményeiből válogatott. Ebből tudtuk meg, hogy Erkel 1844. január 27-én mutatta be a Hunyadi László című operáját, vagy hogy 1889 februárjában ötvenéves karmesteri jubileuma alkalmából Vaskorona rendet kapott Ferenc Józseftől himnuszunk szerzője. Ugyanebben az évnek márciusában Gyula város díszpolgári oklevelet adományozott híres szülöttének.
Erkel Ferenc Petőfi Sándor számos költeményét foglalta dalba, a koncert folytatásában A magyarok Istene című műve hangzott el Kassai István Liszt-díjas zongoraművész és Valter Ferenc (basszus) énekművész előadásában.
Egy méltatlanul elfeledett mű újkori bemutatójának lehetett tanúja a hallgatóság, amikor Kassai István Széchényi Imre Polka hongroise (Magyar polka) című szerzeményét játszotta el, amelyben mindkét műfaj, a csárdás és a polka stílusjegyei is megtalálhatók.
Mint megtudhatta a publikum, Egressy Béni is részt vett az 1848-49-es harcokban, ezen kívül ő volt Petőfi verseinek első megzenésítője is, úgyhogy a repertoárból nem hiányozhatott ennek egyik remek példája. A Csalogány búcsúját Rőser Orsolya (szoprán) énekművész Kassai István kíséretében adta elő.
Az est nem nélkülözte a neves, kitűnő muzsikusokat. Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedűművész, a Hubay Jenő Társaság elnöke Hubay Jenő életéről beszélt a közönségnek. A XIX. illetve XX. századi zeneszerző-hegedűművészről megtudhattuk, ő volt az egyetlen olyan muzsikus, aki nem Magyarországról indult el nyugatra karriert csinálni, hanem már világhírű művészként tért haza Budapestre, hogy megalapítsa iskoláját. A második világháború után évtizedekig tiltólistára kerültek művei, amelyek közül az ünnepi estén Lavotta János emlékére komponált XIV. Csárdajelenetet adta elő Kassai István és Szecsődi Ferenc. Az olykor huszáros lendületű darab megkívánta a virtuozitást, két Liszt-díjas bravúros duettjét vastaps fogadta.
Folytatódott a rendkívüli zenetörténetóra. 1914. április 19-én mutatták be 200. alkalommal Erkel Bánk bán című művét az Operaházban. Ebből következett egy részlet, Melinda áriáját – újfent Kassai István kíséretében – Rőser Orsolyától halhatta a gyulai közönség.
Robert Volkmann, a német származású, magyar zeneszerző, zenepedagógus, karmester 1842. és 1844. között a bécsi Allgemeine Wiener Musikzeitung pesti tudósítója is volt, így nagy valószínűséggel ő adta hírül, hogy megszületett a magyar Himnusz, illetve a Szózat. Volkmann 1848-ban komponált első vonósnégyesét a MÁV Szimfonikusok szólistái: Varsányi Erika és Bahil Katalin (hegedű), valamint Veres Kornél (brácsa) és Vámos Marcell (cselló) előadásában hallhattuk. A precíz, tiszta zeneszó nem volt kétséges, ahogyan az azt követő vastaps sem.
1884. szeptember 24-én nyitotta meg kapuit a Magyar Királyi Operaház, amelynek alapítói között megtalálhatjuk Liszt Ferencet, és Erkelt is. A következő tétel ismét a Bánk bán operából csendült fel, a jól ismert Bordalt Kassai István kíséretében Valter Ferenc és a Gyulai Erkel Ferenc Kórus férfi kara adta elő.
1848. március 15-án mutatták be Egressy Béni Talpra magyar! című művét. Ennek kottájából mindenki kapott egyet a koncert előtt, úgyhogy most lehetőség nyílt egy kis közös éneklésre. Somogyváry Ákos módszeresen betanította a publikumot, és rövidesen az előadók és a bátrabbak együtt énekelték Petőfi közismert strófáit: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
Erkel Ferenc nevét viselő társaság jubileumi koncertje Egressy Béni Hymnusával kezdődött, úgyhogy stílszerűen, szép keretbe foglalva a hangverseny Erkel Ferenc Szózatával zárult, amelyet szintén Nátor Éva és az Erkel Ferenc Vegyes Kar közreműködésével hallhatott a mintegy másfélszáznyi vendégsereg.
