A gyorsuló világra való hivatkozás elcsépelt, közhelyes, bármilyen témát vetünk is fel. Ma éppen a gyermekek olvasási szokásain gondolkodtam.
Folyamatosan nő a társadalmi rétegek között a kulturális szakadék és a rendszeres olvasók száma is csökkenő tendenciát mutat. A tudatosan gondolkodó állampolgárok a televízió, internet, mindenféle elektronikus kütyü használata ellenére is igyekeznek egy könyvet „beleerőszakolni” a gyerek kezébe. Sajnos egyre nehezebb kizökkenteni a fiatalokat a mobilkommunikáció világából is. Amennyiben a szülő maga sem olvasó ember, hogyan is tehetné gyermekét azzá? A funkcionális analfabéták száma évről évre nő, egyes statisztikák szerint a 16 évesek harminc százaléka nem érti meg az olvasottakat. Kérdés, hogy az iskolai oktatás képes-e megoldani a társadalmi és kulturális hiányosságokat. Nehéz optimistának lenni, hiszen a szélsőségeket hangsúlyozza a média, s társadalmunk nagy része is deprimált.
Mégis.
Biztos vagyok benne, hogy mindazon gyermekek, akik diavetítős, vagy mesefelolvasós szép estékben részesülnek a „jó éjt puszi” előtt, nem válnak a statisztika áldozatává.
