Emil Boroghina „Újraolvasva Shakespeare-t…” című egyszemélyes előadása kötéltánc. Két húszemeletes tömbház között. Háló nélkül. A közönség lélegzetét visszafojtva figyeli, ahogy az élete delén túl járó színész kilép a vékony kötélre, s elindul… Hogy egy születéstől a halálig tartó lélegzetvétellel megmutassa nekünk az emberi lélek titokzatos mélységeit.
A Gyulai Várszínház éjsötét csendbe burkolózó kamaratermében néhány másodpercnyi várakozás után megszólal egy hang. „Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál…” A reflektor fénykörében, sötétszürke ingben és nadrágban, könyvvel a kezében, Boroghina áll. A LXVI. szonett után az „Ahogy tetszik” második felvonásának 7. színéből Jaques monológja hangzik el, majd Mihai Eminescu Shakespeare-t megszólító verse.
A Craiovai Nemzetközi Shakespeare Fesztivál művészeti igazgatójának másfél órás előadásán az angol drámaíró szövegei hatalmas, hömpölygő, egybefüggő gondolatfolyammá válnak, Hamlet, Puck, Mercutio, Jago, Shylock, Brutus, II. Richárd, V. Henrik, VI. Henrik, Prospero monológjai olvadnak egymásba. A szövegfoszlányok hol a színész szájából hangzanak el, hol a hangszóróból, egy belső hang kivetüléseként. Boroghina a halál kapujában álló Shakespeare, aki még egyszer, utoljára életet lehel hőseibe.
A végén kialszanak a fények. A színész eltűnik a színfalak mögött. Megcsinálta.
