A Hubble Űrteleszkóp április 24-i születésnapján a NASA közzétett egy új felvételt, amelyen egy örvényszerű spirálgalaxis és a szomszédjának gravitációja hatására a világ legnagyobb virágát formázzák meg. A Földtől 300 millió fényév távolságra lévő Arp 273 jelű galaxispár az Androméda csillaképben található. A Hubble űrteleszkóp által készített felvételen az figyelhető meg, hogy a két spirálgalaxis külső spirálkarjai kölcsönhatásba lépnek egymással. A nagyobb galaxis az UGC 1810 jelzést kapta, míg a kisebbiket pedig az UGC 1813-ként katalogizálják. Az ütközés emberi léptékkel mérve hihetetlen lassúsággal zajlik, ugyanis a két csillagrendszert nagyjából tízezer fényév választja el egymástól.
A heves kölcsönhatás során az intenzív csillagkeletkezés is megindult az összenyomott gázanyagban, így születtek a képen látható kékes árnyalatú fiatal csillaghalmazok. A fotó felső részén ezek a halmazok közel azonos térközzel sorakoznak egymás mellett, amit a csillagközi anyagban terjedő hullámok hozhattak létre. A felvételen eléggé szembetűnő, hogy a legnagyobb spirálkar formája is eltér a megszokottól, szinte kör alakban, a galaxis centrumától azonos távolságra húzódik. Sötétebb, vöröses szálak is megfigyelhetők a galaxis csillagai előtt, amelyek a sűrű és átlátszatlan csillagközi felhőket jelentenek. A heves kölcsönhatás folyamán néhol halványabb, felhőre emlékeztető alakzatok is azonosíthatók, amelyeket az intergalaktikus térbe kiszóródott csillagok és gázködök alkotják.
A galaxishalmazokon belül a galaxisok viszonylag közel vannak egymáshoz, eltérő sebességük és mozgásirányuk miatt összeütközhetnek egymással. Ezek az ütközések több százmillió évig is eltarthatnak. Az ütközések során a galaxisok egymás gravitációs hatása miatt megváltoztatják addigi alakjukat. A másik galaxishoz legközelebb eső csillagokra mindkét galaxisban sokkal korábban elkezd hatni az árapályerő, emiatt sokkal hamarabb megkezdik zuhanásukat a másik galaxis felé, mint az ellenkező oldalon lévő csillagok. Az ütközés irányában mindkét galaxis megnyúlik, ami különösen a spirálgalaxisok spirálkarjainál feltűnő. A galaxisokban lévő csillagközi gáz is másképpen reagál a kölcsönhatásra. A gravitáció és a másik galaxis gázanyagával történő kölcsönhatás miatt a gázban lökéshullámok keletkeznek, aminek hatására ideiglenesen megnövekszik egyes helyeken a csillagközi gáz sűrűsége és gyors csillagkeletkezés indul el.
Az ilyen területeken nagyon sok a fiatal csillag, amelyek általában nagyon fényesek és nagy tömegűek. Ezek általában igen rövid idő alatt, gyakran csak néhány millió év után, szupernóvaként fejezik be pályafutásukat. Ezért a kölcsönható galaxisokban a szupernóvák is meglehetősen sűrűn fordulnak elő. A galaxisok középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukak a galaxisok ütközése után az új galaxis középpontjában egymás körül keringenek, s eközben részben gravitációs hullámok kibocsátásával, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, majd egyesülnek. Az egyesülés előtt nagyon sok csillagot és gázanyagot nyelnek el. Az elnyelődés alatt álló anyag akkréciós korongba rendeződik és igen magas hőmérsékletre hevül fel, amelynek következtében erős elektromágneses sugárzást bocsát ki, valamint középpontjából relativisztikus jet áramlik ki.
