Az újonnan felfedezett UDFy-38135539 névre keresztelt objektum 13,1 milliárd fényévre van a Földtől. A kihűlő hidrogéngázok fényének elemzéséből pedig arra a következtetésre jutottak, hogy ez az ősi csillagrendszer a Nagy Bumm-tól, azaz a világegyetem keletkezésétől számítva mintegy 600-800 millió évvel később születhetett. Így mintegy 150 millió évvel öregebb az eddig ismert legidősebb galaxisnál. A galaxisra a Hubble űrteleszkóp bukkant rá még 2009-ben, ám az Európai Űrügynökség Chilében levő Very Large Telescope-jának mérései is kellettek ahhoz, hogy megerősítsék annak a tényét, hogy valóban a legmesszebb levő objektumra találtak rá. Ez az ősi galaxis felfedezése és vizsgálata segíthet megérteni, hogyan is keletkezhetett a világegyetem, s milyenek lehettek az első csillagok.
Az 1920-as években a csillagászok rendkívül meglepő felfedezéseket tettek. Először is rájöttek arra, hogy az Univerzum lényegesen nagyobb, mint azt valaha is gondolták. Abban a hitben éltek az idáig, hogy a Tejútrendszer maga a Világegyetem. Viszont a csillagászati műszerek fejlődésével egyértelművé vált, hogy néhány ismert halvány köd nem a Galaxisunk része, hanem távoli ködök, amik valójában csillagokból állnak, tehát a Tejútrendszerünkhöz hasonló távoli galaxisok. Ezeknek a felfedezéseknek köszönhetően hirtelen "kitágult" az Univerzum. Az ismert galaxisok száma ugrásszerűen megnövekedett, és egyre távolabbi objektumokat fedeznek fel a csillagászok, ezzel egyre messzebb tolva az ismert Univerzum határait. Az elmúlt években az is világossá vált, hogy a Világegyetem 13,7 milliárd éves, ezért a legtávolabb létező objektumnak 13,7 milliárd fényévre kell lennie. Viszont a legmesszebb lévő galaxisok és csillagok ennél valamivel közelebb kell, hogy legyenek, hiszen az Ősrobbanás után bizonyos időnek el kellett telnie ahhoz, hogy kialakulhassanak. Mára a galaxisok azonosítása az automata égbolttérképező távcsöves programok révén rutinfeladattá vált, de a legtávolabbi képviselőik felfedezése most is komoly kihívást jelentenek.
Az Univerzum tágulásának múlt század eleji felismerése nagy jelentőséggel bírt. Ha ugyanis az Univerzum tágul, akkor korábban kisebbnek kellett lennie, és létezett olyan időpont, amikor az egész kozmosz mindössze egyetlen pontot alkotott. Bizonyos okoknál fogva, melyeket valószínűleg sosem leszünk képesek tökéletesen megérteni, a kezdeti kozmikus „mag” az ősrobbanásnak nevezett esemény során ”szárba szökkent”. Minden, amit most magunk körül látunk - a szubatomi részecskéktől kezdve a galaxisokig - egy mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás során keletkezett anyagból jöttek létre. Mindez nagyon gyorsan ment végbe. Mindössze három perccel a nullidőt követően a hőmérséklet annyira lehűlt, hogy a protonok és a neutronok kellően lassú mozgásuk révén ütközésükkor összetapadhattak, létrehozva az Univerzum hidrogén – és héliumatomjainak magját. Az Ősrobbanást követő 380 ezer évben, pedig létrejöttek az első teljes atomok, és ennek köszönhetően a fotonok számára átláthatóvá vált az Univerzum. Majd ezek után, az ezt követő egy-két millió évben a galaktika hidrogén- és héliumkészlete hatalmas gázfelhőkké formálódott. Ezen gázfelhőkből a becslések szerint 200- 600 millió év kellett ahhoz, hogy kialakulhassanak az első galaxisok, és az anyag sűrűsödése révén bennük az első csillagok. A galaxisok folyamatosan fejlődtek egyre több csillag keletkezett bennük, a centrumukban lévő hatalmas fekete lyukak pedig sok gázt vonzottak magukhoz és nyeltek el. Ennek eredményeként megjelentek az első kvazárok, azaz más néven az ősi aktív galaxismagok, amelyek a csillagoknál is sokkal energikusabb sugárforrások. Az idő folyamán a galaxisok keletkezésnek üteme fokozatosan lelassult és elkezdtek összeolvadni, aminek következtében egyre nagyobb rendszereket, galaxis halmazokat és szuperhalmazokat hoztak létre.
S mi lesz az Univerzum jövője? Az Univerzumra két jövő várhat. Vagy magától összeomlik, vagy örökké tágulni fog. Mostanáig a kozmológusok úgy vélték, hogy az Univerzumban lévő anyag - látható és sötét - mennyisége határozza meg a végeredményt. A kritikus anyagsűrűség elérésekkor a gravitáció végül lelassítaná az Univerzum tágulását, s csak végtelen idő után állítaná meg. Túl sok anyag esetén a tágulás visszafordulna. Túl kevés anyag esetén a tágulás lelassulna, de örökké folytatódna. Azonban úgy tűnik, hogy nem az anyag az egyetlen, ami meghatározza az Univerzum jövőjét. Az újabb felfedezések szerint folyamatos, gyorsuló tágulás vár, amit a sötét energia taszító hatása révén valósulhat majd meg.
