Valódi színes forgatag volt a Gyulai Végvári Napok első estéjén, július 25-én a gyulai vár környékén, ahol a fáklyás felvonulásról épphogy visszaérkezett, jelmezeikbe öltözött hagyományőrzők keveredtek az esti Demjén-koncertre várókkal. Az árusok még kínálták portékáikat, a sátraknál jó hangulatú társaságok múlatták az időt, a tűzrakások lobogó fényei pedig jótékony hangulattal töltötték meg az est melegét.
A vár környékét ellepő tömeg Demjén Ferenc, alias „Rózsi” Kossuth-díjas énekes, szövegíró, basszusgitáros, zeneszerző, producer és lemezkiadó, egyszóval a legenda megjelenésére várt. Okkal, hiszen a Dogs, a Liversing, a Meteor, a Sakk-Matt, a Tűzkerék, a Bergendy és a V' Moto-Rock zenekarok meghatározó alakja több mint négy évtizedes pályája során valamennyi korszakából – ötszáznál is több, ma is minden korosztály számára aktuális dalával – mindenkinek szerzett már személyes emlékeket.
Ezt a péntek esti tömeg is igazolta, hisz még csak a színpadon gomolygó füst sejtette a zenész érkezését, amikor a közönség máris ütemes tapssal sürgette a művészt. Tízperces várakozás után Varga Zoltán színpadra hívta „mindenki Rózsiját”, aki az Itt van a hazám című dallal el is indította a koncertet. A számok szünet nélkül váltották egymást, ő pedig a harmadik után köszöntötte a közönséget, kedvesen, szellemesen, de alapvetően nem törekedve sem a prózai közönségkapcsolatra, sem a taps kiprovokálására. Dinamikus váltásaival az érdeklődést így is folyamatosan fenntartotta, új dalai közé ügyesen keverve tárta közönsége elé a több mint négy évtizednyi gyöngytermés legkiválóbb darabjait, de a tavaly decemberben megjelent Túl a világ végén című lemezről is énekelt dalokat. A Minden összeér és az El kell szöknünk a világból című Menyhárt János – Demjén Ferenc szerzemények méltó utódai a V' Moto-Rockot követő elmúlt két és fél évtized szólista karrierjének legjobb Demjén-dalainak, zenei- és szövegválasztásában egyaránt.
Nem véletlenül ő a valaha élt legsikeresebb és legnépszerűbb magyar alkotóművészek egyike, hiszen Demjén dalszövegei vitathatatlanul a kortárs magyar líra ékkövei, és évtizedeken át maradandó slágerek tucatjával gazdagította a hazai popzenét. Számos sikerdalt írt hazai- és külföldi pályatársainak, készített filmzenét, közreműködött misében, rock-operában, játszott jazz-albumokon, szerzett musical-zenét, és kimutatások igazolják, hogy Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül négyet ő jegyez. Előadóként pedig szintén igazolja, hogy hangja generációkon átívelő módon zeng füleinkben, melyeket 67 évesen is ugyanolyan pontossággal énekel.
A gyulai közönség számára a Fekszem az ágyon című dal hozta meg az igazi koncerthangulatot, amiből azonnal a „Szabadság vándoraira” váltott át, és ezt már – minden biztatás nélkül – kórusban énekelte vele a közönség. Majd jöttek az örökzöldek: a „Kihűlt üres kocsmák asztalán”, a „Jégszív”, az „El kell, hogy engedj”, a „Ki marad majd a barátom?”, a „Darabokra törted a szívem”…
A „nagy öreg”, a nem túl személyes, látványos attrakciókat nélkülöző, de kiváló muzsikusokból álló zenekarával pontos zenei játékra és a töretlen népszerűséget megalapozó sikerdalokra épített, a közönség igényét megbízható módon kiszolgáló koncertje volt látható, amelyen a tábortüzes éjszakában háremhölgy a magyar várvédő katonával, íjász a janicsárral karöltve egyaránt jól mulatott.
