A Mars az egyik szélen, míg a Föld a másik szélen helyezkedik el a Naprendszer életzónáján, ahol van esély az élet valamilyen formájának kialakulására.
A Földön kívüli élet lehetőségének kutatói néhány évtizede megalkották az úgynevezett csillagkörüli lakhatósági zóna fogalmát. A lakható övezetben lévő bolygók felszínének egy részén a víz állandóan folyékony állapotban van, ami elengedhetetlen feltétele az általunk ismert élet kialakulásának. Az övezet kiterjedését a naprendszeren belül nem csak a központi csillagtól való távolság határozza meg, hanem befolyásolja az adott bolygó légkörének felépítése is. A definíció szerint az életzónának, vagy lakható zónának hívják egy csillag körül azt az övezetet, ahol a csillagtól kapott fényenergia elegendő ahhoz, hogy a bolygón lévő hőmérséklet a vizet fagyás és forráspont között tartsa. Ez nem feltétlenül 0 és 100 Celsius fok, mivel a víz halmazállapota erősen függ a légköri nyomástól is. Az életzóna belső határán, a magas felszíni hőmérséklet miatt egy Föld típusú bolygó vízkészlete a légkörbe párolog, erősítve az üvegházhatást. A zóna külső határán viszont az alacsony felszíni hőmérséklet miatt a bolygón lévő víz jéggé fagy, mint ahogyan a marsi hósipkák esetében.
Már régóta kutatják a Mars felszínét, és néhány évtized alatt elég sok kérdésre sikerült választ és bizonyosságot kapni. A kutatókat megörvendeztették a Curiosity első kőzetfúrásának eredményei is. A Gale-kráterről az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy több mint 3 milliárd évvel ezelőtt nedves környezet volt, valószínűleg egy tó lehetett, amelybe vízfolyások torkolltak a krátert körülvevő hegyvonulatokról. A Curiosity egy hordalékkúp előterében, a Yellowknife Bay nevű területen végezte el az első kőzetfúrást. A kráter alján lerakódott kőzetrétegéből vett minta valójában egy nagyon finom szemcsés üledékanyag, amely legalább 20% agyagtartalmú, és különböző szulfátos összetevők alkotják. A kén mellett azonban nitrogén, hidrogén, oxigén, foszfor és szén is található benne, vagyis a földi élet legfontosabb elemei, azaz úgynevezett elsődleges biogén elemek. A most megvizsgált kőzetmintában különböző mértékben oxidált molekulákat is találtak, oxidált, kevésbé oxidált és egyáltalán nem oxidált kémiai anyagokat, amik azért fontosak, mert az oxidációs folyamatok energiafelszabadulással járnak. A Földön ma is élnek úgynevezett kemoszintetizáló baktériumok, amelyek szervetlen anyagok átalakításából nyerik az energiájukat.
Az energiaforrás szempontjából a baktériumokat két csoportra bontják egyik a fotoszintetizálók, azaz fotoszintézis útján a fényből nyerik az energiájukat, a másik csoportjuk, pedig kémiai vegyületekből nyerik az energiájukat. A kemoszintetizálókat tovább szokták bontani kemolitotrófokra és kemoorganotrófokra. A kemolitotróf baktériumok esetében a leggyakoribb energiaforrás a hidrogén, szén-monoxid, ammónia esetleg vasion, vagy más redukált fémion, és számos kénvegyület. A marsi mintában is találtak egymás mellett szulfidokat és szulfátokat, vagyis a kémiai energiát esetleges egykori marsi baktériumok is hasznosíthatták a múltban. Ha tényleg léteztek ott ezek a baktériumok, akkor nagy valószínűséggel akkor élhettek, amikor az első baktériumok a Földön, tehát körülbelül 3,5 milliárd évvel ezelőtt.
Hogy valóban volt-e élet, annak megválaszolása még várat magára, hiszen a Curiosity műszerei az esetleges kövületek vagy életnyomok kimutatására nem alkalmas, de a tervek szerint 2020-ban induló új leszállóegységnek ez lesz majd a célja.
