Magasra tette a mércét július 5-ei előadásával a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata. A Shakespeare Fesztivál nyitó darabját, egyben első bemutató előadását Szergej Maszlobojscsikov rendezte, aki az angol drámaíró A vihar című művét állította színpadra. A kijevi rendező értelmezésében Shakespeare alkotása egy dráma formájában megírt költemény. A darab az ember bensőjében tomboló viharról szól, a lelkünkben lakozó jó és rossz állandó küzdelméről. A dráma szereplői hosszú utat járnak be, amíg eljutnak a megbocsátásig, a megbánásig és a megtisztulásig.
Maszlobojscsikov rendezésében Prosperót, Milánó hercegét nő alakítja. Szűcs Nelli Prosperája egyszerre gyöngéd és szigorú, alakja finom líraisággal tölti meg a színpadot. A főhős anyaként való megjelenítésével a rendező egy gyenge, törékeny világot teremt, melyet egy kegyetlen, durva világgal állít szembe. A dráma vadembere ugyancsak összetett személyiség a darabban: Trill Zsolt Calibanja durva ösztönlény, aki gyermeki együgyűségében mégis szerethető figura, ezért szolgasorba taszítását együttérzéssel tudja szemlélni a néző.
A színdarabban Maszlobojscsikov jóvoltából – aki nemcsak rendezője, hanem díszlettervezője is az előadásnak – ötletes technikai megoldásokat láthatunk. A korhű ruhába öltözött színészek remekül élnek a várszínpad adta lehetőségekkel, hiszen a vár felső szintjét is bevonják a játéktérbe. A színpadon található hatalmas, harmonikaszerűen hajtogatható, mozgatható építmény nem csupán Prospera és Miranda (Tarpai Viktória) barlangját jelképezi, hanem az egyes színeket és jeleneteket is összeköti.
A darab a drámától eltérően Prospera és Miranda párbeszédével kezdődik. Milánó hercegnője egy hordó szűk teréből bújik elő. A színpadot könyvlapok, szövegrészletek borítják, baloldalon egy krétával felírt idézet olvasható a Rómeó és Júliából. Az előadásban több Shakespeare műből is hallhatunk részleteket, amelyeket Maszlobojscsikov kiváló érzékkel épített be a dráma szövegébe. A történet Prospera felolvasásával kel életre, a szövegeknek általa mágikus hatalmuk van. Miközben az anya elmeséli lányának a múlt eseményeit, az Ariel, a légi szellem által előidézett vihar és a tengeren hánykolódó hajó a barlang sötétjéből előbukkanó, köteleket húzó hajósok képében idéződik meg.
A darabban nagyon fontos szerep jut a bűbájt, a varázslatot, az égi hangokat megjelenítő zenének. Az előadás hangulatát meghatározó, ismétlődő dallamok végigkísérik a színészi játékot. A Maszlobojscsikov által színpadra állított mű egyik legjobban megkomponált jelenete a lakomához fehér abrosszal terített asztalon hárpia képében, hosszú fekete ruhában megjelenő légi szellem, akinek uszálya alatt az alvó Ferdinand (Rácz József) fekszik.
A beregszászi társulat előadásában egy személy játssza Antonio és Stephano (Kristán Attila), valamint Sebastian Trinculo (Ivaskovics Viktor) szerepét. A részeg komornyik, az udvari bolond és Caliban komikus jelenetei jól időzítve oldják fel a drámai részek komolyságát. A darab záró felvonásában a varázsköpenyétől, könyveitől, s ezzel bűbájától is megváló Prospera mondja el monológját, az előadást azonban nem ez, hanem Caliban szavai zárják: „Olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, s kis életünk álomba van kerítve”. Trill Zsolt közönséget megszólító rigmusa arra emlékeztet, Caliban mindannyiunkban ott lakozik.
