A kis különtermet zsúfolásig megtöltötték az ünneplésre érkezett emberek. Az egymástól távol élők hosszasabban, a nap mint találkozók rövidebben köszöntötték egymást. Ki-ki megállapította, hogy a másik gyermeke milyen sokat nőtt, amióta nem futottak össze, nagyvonalakban elbeszélték a legutóbbi találkozás óta történt eseményeket.
Az ünnepelt kerekes széken érkezett, gondozói társaságában. Kicsi, töpörödött anyóka benyomását keltette, aki kissé riadtan szemlélte a sokadalmat. Csak a szeme csillogott erős fénnyel. Némelyeket felismert, másokat pedig nem. Hamar a középpontba állították, s gyermekei mellé húzódtak. Fia rögtönzött kis beszédet tartott. Hangja el-el csuklott mondandója közben. Nem sokkal később következett a nap fénypontja, a születésnapi torta.
- Tudja milyen szám van a tortán? – kérdezte tőle leánya.
A nénike nem válaszolt. Szeme bepárásodott, ha nem is volt teljesen tisztában azzal, mi történik, sejtette, hogy az őt nagy szeretettel körülvevők valami különleges alkalomból gyűltek össze. Talán végigfutott lelki szeme előtt élete, a két világháború, a két forradalom, a három rendszerváltás, talán nem. Talán eszébe jutottak nyomorúságos pillanatai, talán csak a szép dolgok. Csendesen, nemlegesen megrázta a fejét.
- A századik születésnapját ünnepeljük, mama! – világosította fel valaki.
- Akkor én most beléptem a kétszázadikba? - mosolyodott el - Tudjátok, öregszek. Nem akarok, de mégis öregszek – nevetett.
A gyertyát csak némi dédunokai segédlettel tudta elfújni. Az ünnepi pezsgőbe viszont belekortyolt. Kezdett felengedni, jókedve lett, rá-rá mosolygott egy-egy unokára, dédunokára. Szinte lubickolt a szeretetben. Értelmes tekintettel nézett az egyre gyakrabban felvillanó fényképezőgépekbe.
Egy órácska múltán szemmel láthatóan kezdett fáradni. Feje megbicsaklott, szeme lecsukódott. Még tartotta magát, de gondozói látták fáradtságát, s kerekes székében kezdték kitolni a teremből.
Miközben távozott, vékonyka kis kezével integetett az ünneplőknek. Mint egy valódi díva, aki elvonul hódolói köréből.
Sokáig néztem utána. Különös érzések öntöttek el. Valamiért azt gondoltam, hogy ez volt az utolsó születésnap, ahol a nagymamámat ünnepeltük. S meglepő módon nem volt bennem semmi keserűség…
