Rendkívül vonzanak az égi események, hacsak tehetem, figyelemmel követem őket. Ha nem tehetem, akkor is. Lehet tél, vagy nyár, szikrázhat hó, vagy napsütés, éjfélben, vagy hajnalban.
Persze, nincsen asztronómiai távcsövem, így csak a szabad szemmel látható kozmikus jelenségeket nézem. Azért mindig érdekesek a különböző mértékű nap- és holdfogyatkozások, üstökösök, meteorzáporok átvonulása, bolygórandevúk, fedések, egyáltalán maga a kozmikus kupola látványa is.
Ezúttal barátaimmal a Perseida meteorrajt akartuk megszemlélni. A hullócsillagzápor hajnalban volt várható. Este még sógornőm születésnapját ültük a kertben, ahová nemigen szűrődtek be a város fényei. Ekkor jött az ötlet, hogy ott legyen a „csillagtúra”. Éjjel egy óra után, egy-két lélekmelegítővel, és erős kávéval gyomrunkban bocsátott utunkra, csak győzzük késő hajnalig bámulni a sok égi történést.
Vizes fű, nedves polyfoam, száraz hálózsák. Ezeken meg mi, nem túl szárazon. Szép csillagos égbolt volt, csak messze, az ég alján látszott egy-két villám villódzása. A következő percben jöttek a felhők. Kitartóan várakoztunk a kellemesen nedves fűben, amikor megcsapta arcunkat a vihar előszele. A szúnyogok hada már elvonult, aminek először örültem, később vészjósló vált. Még kitartottunk. De csak eddig. Kapkodó pakolás, és pár perc múlva, amikor már rákezdett a jeges vihar, az előrelátó háziasszony jóvoltából már a szőnyegen, hálózsákban feküdtünk.
Ekkorra már majdnem állva is elaludtam volna, de nem hagyhattam annyiban. Beállítottam a telefonomat, hogy óránként keltsen...
Gyönyörű, fényes csillagzápor. Telefon: 3 óra. Álmatagon húzom cipőimet. Kinn Tibi, a macska rámijeszt. Pedig ő csak értetlenül nyújtogatja a nyakát az alacsony tetőről, ki ez a borzas idegen, aki itt kóvályog hátraszegett nyakkal, meg ijedezik a borús égbolt alatt…
Hatalmas, világos fénygömbök. Telefon: 4 óra. Ekkor már a macska is megijedt, amikor esetlenül majdnem az ajtóval együtt estem ki az udvarra. Pláne, hogy ő ott ült mögötte. Mindenesetre továbbra sem látni egy fia csillagot sem…
Színes, csíkos meteorzajlás. Telefon: 5 óra. Már pirkad. Ránézek a nyitvahagyott ajtóra. Számtalan szúnyogcsípéstől viszketek. Párom megelégelte, már az arcát is takaró takarja. Örömmel nyugtázom, hogy mozog. Cimborám a közelben húzza, ügyet sem vetve a repülő hegedűsökre. Azok se őrá, talán mert egész éjjel morgott. Kinn az égen továbbra sem látni semmit…
Visszafekszem. Aludni már nem tudok. Viszketek. Jó reggeltet köszön az allergiám is. Kialvatlan és morcos vagyok. Mindemellett egész éjjel szokatlan rémálmok gyötörtek és riasztottak fel. Folyton azt álmodtam, hogy hanyatt fekve a csodálatos meteoresőt nézzük, versenyezve számolgatva a hullócsillagokat. Egy két játékos kívánság, jókedvű élcelődés és hahota csendül. Több meteorit színesen villan, és közös, halk ovációval fogadjuk, ahogy a nagyja bevilágítja az egész égboltot…
