Nosztalgikus felhangoktól sem mentes két hét vár az irodalombarát olvasóra – közkívánatra újból napvilágot lát Németvárosi Attila a kortárs líraízlést szándékától függetlenül, mégis alapvetően befolyásoló verse. A Német-városi fákat két, egymástól függetlenül megjelenő, mégis konok textuális szívóssággal összetartozó részben olvashatják. A szöveg különlegessége: az egykor publikált poéma a szerző elmondása szerint vélhetően teljes verziójára bukkantam a közelmúltban. Műfaját tekintve nagyvers. Jellemzői: szövegkezelés, technika, utalásrendszer. (KL)
Németvárosi Attila
Német-városi fák
(első rész)
Mostanában sokat gondolok rátok,
német-városi fákok!
Szeretni Benneteket van okom
legalább kettő, nem: három,
ó, német-városi fákok!
Bács-Kiskun, Zemplén, Abaúj,
akármerre is járok,
mindenütt Titeket látlak,
ó, német-városi fákok!
Ablakomon kinézve
mit látok: túlnan nyújtóznak
a német-városi fákok!
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
német-városi fákok!
Hol vagytok, merre vagytok,
Füredi, Szikes, Reinhardt!
Ószeres, zsibárus, kofák!
Német-városi fákok!
Hiénák, karvaly, párduc,
rovar, tücsök, vakondok:
német-városi fákok.
A régi templom, óvoda,
kertvendéglő, kollégium –
de a víztoronytól, jaj, mi messze álltok,
ó, német-városi fákok!
