Tegnap éjjel szomorúan értesültem Gedeon József haláláról. A Gyulai Várszínház – véleményem szerint – az ő igazgatósága idején jutott a csúcsra. A nyári évadok sokszínűek és izgalmasak voltak, s a Shakespeare-fesztiválok Gyulát két hétre a magyar színházi világ központjává tették. Ki sem kellett tenni a lábunkat a városból, és láthattuk az Oskaras Korsunovas különleges intenzitású Shakespeare-interpretációit, a Vahtangov Színház előadását, Bocsárdi László rendezéseit és felsorolhatatlanul sok emlékezetes produkciót. A Vidnyánszky vezette beregszászi színháznak is először Gyula lett a nyári otthona. Hálával gondolok Jóskára, hogy olyan előadásokat láthattam a várban, amelyek akár egy évtized múltán sem fakultak meg emlékezetemben. Beatrice Bleont román és magyar színészekkel színpadra vitt, megrendítő Mester és Margaritájának jeleneteit tizenöt év után is fel tudom idézni. A Jazz- és a Blues-fesztiválokon a világ élvonalába tartozó előadókat hallgathattunk.
Jóskát közel harminc éve, a rendszerváltás idején ismertem meg. Konzervatív gondolkodású ember volt. Külön becsültem azért, hogy a maga határozott világlátása mellett a színházban csak az értéket nézte, vállalva azt, hogy olykor éppen konzervatív oldalról támadják. Színigazgatói életműve mielőbbi méltó megörökítésre vár. Remélem, a Várszínház az általa kijelölt úton halad tovább. – A különleges teljesítménynek kijáró tisztelettel őrzöm emlékét.
gedeon józsef (1956–2016)
Fotó: Gyulai Hírlap
