A Bágyi Balázs New Quartet a XII. Shakespeare Fesztiválon
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Bágyi Balázs New Quartet már bemutatkozott a gyulai közönségnek, a várszínház kamaratermében tavaly tavasszal adott koncertet. A sikeres előadást felkérés követte, amelynek gyümölcsét most szüretelhette le a hallgatóság. A Pocsai Kriszta énekesnővel kibővült kvartett vezetője, tehetséges szerzője és dobosa nagyrészt Shakespeare lírai műveiből állította össze a zenei ősbemutató repertoárját.
Pocsai Kriszta és Bágyi Balázs
Legutóbbi látogatásuk alkalmával is kiderült, Bágyi Balázs kitűnő zenészekkel vette magát körül, amikor megalapította zenekarát. Idén 20 esztendeje dolgoznak együtt Oláh Péter bőgőssel, akinek Junior Prima díjas zongorista öccse, Oláh Dezső szintén telitalálatnak bizonyult, akárcsak Ávéd János szaxofonos, aki – egyszerűen szólva – nemcsak jól fúj, de jót is. A zenei projektbe meghívást kapott Pocsai Kriszta énekesnő, és mint megtudtuk: a közös munka tovább folytatódik az univerzális hangú szólista és a zenei négyesfogat között.
Ávéd János és Oláh Péter
A bemutató az Introduction (Bevezetés) című 12 perces tétellel indult, majd a Főnix és a gerle záróversére íródott szving következett. A megzenésített LXVI. szonett légies, latinos lépkedésében a fülbemászó énekdallam és a szaxofonjáték kéz a kézben járt: kettejük kivételes összjátéka, különös hangzást produkáló többszólamúsága, valamint a csúsztatott ritmusú zongoraszóló első hallásra is kiemelte a jazzcsapatot a pusztán sztenderdeket játszó együttesek világából. A Vénusz és Adonisz csupán szaxofonra és énekdallamra íródott: az ötperces tételben a két hangszer szinte hidat emelt az angol bárd korának motívumai és a jazz dallamvilága között.
Oláh Dezső
Újabb szvinget hallhatott a publikum a The Passionate Pilgrim (A szerelmes vándor) című, időskorról és fiatalságról szóló 12. verset feldolgozó Shakespeare–Bágyi-szerzeményben, majd egy kakukktojás jött: a Szentivánéji álom című számot Ávéd János szerezte, így nem csoda, hogy a zenei darab akár filmzenébe is illő, szellős szaxofonjátékra épült. A koncert hetedik, utolsó tétele, a Finale volt, és bár a társulat nem készült ráadással, a vastapsra a szvit zárótételének utolsó részletének felidézésével reagált. Ha úgy tetszik: a finálé fináléjával.
A félig-meddig megtelt széksorokban ülők nem bánták meg, hogy eljöttek az ősbemutatóra, ám akiknek nem sikerült, azok se búsuljanak: az ígéret szerint a Homage To Shakespeare augusztusban korongra kerül, októbertől pedig lehetőség nyílik otthoni nyugalomban is megfülelni, miképpen hódolt hazánk egyik legjobb jazzcsapata Shakespeare előtt.
