slamre egybegyűlt fiatalok a gyulai bibliotékában
Fotó: Gyulai Hírlap – Balássy Fanni
Mindenki más okból érkezett, volt, aki már tudta, mire számítson, és akadt, aki nem tudta elképzelni a slam poetry műfaját, így felderítő expedícióra indult a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba. Az utóbbi embercsoport kíváncsisága teljesen érthető, hiszen a slam egy egészen modern hullám, ami lesöpri a válláról a kisiskolás éveinkből ránk ragadt, megszokott irodalmi hagyományokat. Nem úgy kell elképzelni, mint azokat a magyarórákat, amelyeken a tanító néni sorra vette a vers szerkezeti elemeit, miközben mi buzgón jegyzeteltünk: egy versszak négy sorból áll, nyolc szótag soronként, páros rímek, ütemhangsúlyos verselés stb. A slam nemcsak szerkezetileg, de tartalmilag is nagyon szabad műfaj, lehetőséget ad arra, hogy az ember úgy zúdítsa a világra minden dühét, fájdalmát, boldogságát, véleményét, éles kritikáját rengeteg szellemes nyelvi fordulattal és akár obszcén kifejezésekkel, hogy nem tart mások rosszalló pillantásaitól.
Teljes szabadság, függetlenség, önállóság, és ami a legfontosabb, őszinteség. Talán többek között ez teszi annyira vonzóvá ezt a műfajt a fiatalok körében, akik az este folyamán lehetőséget is kaptak, hogy kipróbálják magukat a slammelésben. Igaz, nem volt könnyű dolguk a két vendégslammer után. Basch Péter beszélt a balkezesek könyörtelen sorsáról, arról, miért szeretne utolsó lenni, vagy éppen arról, hogy mennyire elege van már abból, hogy folyton második. Nemcsak témaválasztásai, de minden sora tömve volt kreativitással.
Laboda Róbert, amint kiperdült a mikrofon elé, máris könnyed aurával vonta be az egész olvasótermet. Imádnivaló palócos tájszólással és pörgős szófordulatokkal mesélt a harmincévesek sanyarú életéről, hogy milyen minden fantáziát mellőző szöveggel dobta a barátnője, és arról, hogyan bírságolta meg régi osztálytársa, a rendőrré avanzsált Dani.
Végül egy rövid vallomásba sűrítve Basch Péter édesapjához, Laboda Róbert pedig nagyapjához fűződő kapcsolatáról mesélt, mindketten megpendítették a közönség lélekhúrjait. Őket követte az a hat versenyző, akik szavaikat mérlegre téve mérettették meg magukat egy mindent eldöntő összecsapásban. Végül a harmadik helyen Hornya Attila végzett, az ezüstérmet Benke Krisztián nyakába akasztották, a képzeletbeli slamkoronát pedig Ragályi-Szabó Dávid fejére helyezték.
