Péter Erikával (képünkön balról) Rakonczás Szilvia beszélgetett a gyulai könyvtár simonyi-olvasótermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A megjelenteket Dézsi János könyvtárigazgató köszöntötte. Elmondta: az Őszi Könyvtári Hét (amely az Országos Könyvtári Napokhoz illeszkedik) első gyulai eseménye ez a könyvbemutató. A rendezvényt a regény címével összhangban egy zongorajáték vezette be.
Péter Erika Békéscsabán élő költővel, íróval Rakonczás Szilvia, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója beszélgetett. Megtudhattuk: Péter Erika hosszú időn át óvónőként dolgozott, és szinte mindig óvónői nézetből tekintet az életre, ami írásaiban is megmutatkozik. Összesen nyolc gyermekverses kötete jelent meg. Ezekből jó párat óvodáknak ajándékozott, s mikor a könyveket vitte, fel is lépett az adott intézmények gyermekei előtt. Hiába írt verset, majd később regényt, lélekben mindig óvónő maradt. Első könyve jó pár évvel ezelőtt Mindörökké mosoly címmel jelent meg, abban a kötetben fiatalkori versei kaptak helyet.
Gyulára jövet szivárványt látott, s ettől elszállt minden feszültsége. Ezért a mostani bemutatón elsőként a Szivárványív című versét olvasta fel, majd áttért a regényre. Az elpattant zongorahúrt két esztendeje kezdte el írni. A korábban elkészült elbeszélései ösztönözték erre, úgy érezte az ottani cselekmények szálait jó lenne egy regényben összefogni. Azonosul a szereplőkkel, de művét nem önterápiás céllal jelentette meg. A főhősének nagy vágya volt, hogy egyszer megtanul zongorázni, de ez az álma "elpattant", mivel a zongorázás lehetősége nem adatott meg számára. Ám a könyv üzenete mégis az, hogy ne mondjunk le álmainkról. Mert mint ahogy az elpattant zongorahúr is megjavítható, ugyanúgy életünk is jobbra fordítható.
