Shakespeare-Csajkovszkij: Rómeó és Julia
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Egy klasszikus, újramozdulásban: Shakespeare Rómeó és Júliáját a Miskolci Balett művészeinek nagyszerű előadásában láthatta a Gyulai Várszínház publikuma a Tószínpadon július 9-ének éjszakáján az idén XI. alkalommal megrendezett Shakespeare Fesztivál keretében. Kulcsár Noémi rendező-koreográfus Csajkovszkij azonos című fantáziájára építette fel a táncjáték első részét, bátran újragondolva a tragédiát, de megőrizve annak egyensúlyát a táncosok modern és klasszikus mozdulatainak finom ötvözetében. Az áradó, szenvedélyes zenében tökéletesen föloldódik az életigenlő, örökké lobogó itáliai lélek, s az egymással szemben álló családok gyűlölködése és csatája is inkább a mediterrán vérmérséklet színjátékát, mint a véresen komoly viszályt jelenítik meg. Egészen az első értelmetlen pusztulásig. A settenkedő Halált Mercutio és Tybalt szörnyű vége vezeti tovább az ifjú szerelmesek tragédiáját előkészítő úton.
Ahogy Rómeó és Júlia, a két tehetséges, fiatal táncos, Papp Bálint és Tokai Rita szelíd, de lendületes játékában egymásra talált az álarcos mulatságon, szívük dobbanását összhangba elegyíti a szerelem, s minden mozdulatuk tökéletesen szinkronba kerül a másikéval. Mozdulat és dallam harmóniája az egyre fokozódó feszültségben teljesedik ki, s a nézőben, aki ugyan jól ismeri a történet végét, egyre erősödő nyugtalanságot teremt. Amit csak időnként oldanak, mintegy Shakespeare remek nyelvi humorára reflektálva, a szellemes mozdulatsorok Lőrinc barát s a virgonc dajka, Fűzi Attila és Kocsis Andrea kiváló előadásában.
A letisztult, de a kort finoman mégis megidéző jelmezek, az egyszerű, vázlatszerűségében univerzálisan funkcionáló forgó díszlet nem engedik elvonni a néző figyelmét a művészek táncjátékáról. A Halál pedig egyre közelebb ér a szerelmesekhez, a muzsika megváltozik, az édes dallamokat zaklatott gépzene váltja fel, a múltból a mindenkori jelenbe helyezve a történetet, érzékeltetve, hogy az idő előtti, erőszakos elmúlás az élet oldaláról tekintve sohasem lehet magasztos vagy békés. Még akkor sem, ha a Halál csókjával, e bájos aktussal zárja le örökre Rómeó és Júlia szemeit.
Mert a feszültség a nézőben marad: az élet nem veszíthet, csak a fiatalság képes ily könyörtelenül, őszintén szeretni, csak az ifjúság elég erős a megalkuvások nélküli, kizárólagos szerelemben való létezés súlyát viselni. S kérlelhetetlenül e teljességért a halált választani.
