Az Erkel-bérlet első előadásaként a Csakazértis szerelem című zenés játék volt látható november 11-én az Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében. A Turay Ida Színház előadásában az Első Emelet dalaiból készült háromgenerációs zenés darab két idősíkban játszódik. Egyszer 2013. december 28-án este, az Első Emelet együttes búcsúkoncertje után, amikor Kiki, az énekes az öltözőben csendben magában lezárja az elmúlt 30 zenei évet. A másik, a cselekményt szolgáltató történet pedig 1986-ban, a budapesti Havanna lakótelep egyik első emeleti lakásában, ahol a zenekar lelkes rajongója, Pogány Tamás (Sövegjáró Áron) él nagyszüleivel (Hűvösvölgyi Ildikó, Mikó István), örökké dolgozó anyjával (Keresztes Ildikó) és tinédzser húgával, Borival (Rárósi Anita), aki a nézők előtt megelevenedő történetüket egy levélben írva meséli el Kikinek.
A mostanra asszonnyá érett egykori kamasz levelében arra irányítja a figyelmet, hogy milyen sorsok keresztezték a zenekar életét, és milyen meghatározó szerepet játszott a zenéjük, vagy olykor a személyes odafigyelésük egy-egy rajongójuk életében.
A sorsfordító esemény ezúttal Tamás életében következett be, aki a lelkileg túlérzékeny tinédzserek elkeseredettségében az életét dobta volna el magától, ha a kritikus pillanatban egy Első Emelet dal nem rántja vissza az életbe. Ezt az életérzést ismerteti meg azzal az amerikai magyar lánnyal is, ki egyik szombat esti bulijukra keveredik, és akibe természetesen azonnal bele is szeret. Ám - ahogy ez már csak lenni szokott – a kölcsönös szimpátia ellenére sem vezethetett nyílegyenes út egymásig, amit ezúttal a politika alakított igencsak szövevényessé, és mint ahogy a kétórás darab végére kiderül, esetük nem egyedi, hisz egykor szüleikkel (Keresztes Ildikó, Sasvári Sándor) is kísértetiesen hasonló dolog történt.
A darab cselekménye a nyolcvanas évek viszontagságainak bemutatására épít, olykor túl nagy hangsúlyt fordítva a vörösboros kóla és a zsíros kenyér jelentőségének, a lánynak (Bódi Barbara), aki folyton körbejár, a fontoskodó és feljelentgető alsó szomszédnak (Bregyán Péter), a rendőrökről alkotott sztereotípiáknak és kicsit túlnagyítja a nyolcvanas évek végi szociológiai körülményeket.
A kisgeneráció panelfalak közötti lázadása a Havanna lakótelepi Vadkeleten. Ahol a szombat esti házibuli poszter-ragasztása alatt a sorozatfüggő nagyszülők Brinkmann professzorhoz igazítják a szilvalekvár megkavarását és a szilvapálinka meghúzását, a gyermekeit egyedül nevelő anya pedig munkába menekülve gyermekei számára próbálja megvalósítani saját megvalósítatlan álmait. Ott, ahol visszahajtják a farmernadrágok szárát, ahol a társas magány feljelentéseket szül, a bürokrácia hanyagsága pedig felszínre törő szerelmeket.
Avagy hogyan kanyarintsunk történetet az Első Emelet dalokhoz, és hogyan találjunk akár csak egy jelenetes szerepet is a társulat valamennyi tagjának? Ilyen dilemmákkal küzdhetett a Turay Ida Színház immár házi szerzőjeként elkönyvelt Topolcsányi Laura – ki Hitchcock módszeréhez hasonlóan kisebb szerepekben rendre megjelenik a darabjaiban, így most is -, hisz a cselekmény logikai felépítésben és dramaturgiában is több lábon is sántított, és olykor érezhetően csupán azért lettek egyes karakterek, hogy a színészeknek feladatot adjanak.
Húsz szereplő esetén sajnos valóban lehetetlen az arányos kibontakozási lehetőség, ám ha a cselekmény építkezése egyenlőtlen, akkor a karakterek sem tudnak kellő módon kibontakozni. Erről persze nem a színészek tehetnek, ők lehetőségeikhez képest igazán megtették a magukét. A főszereplő barátját alakító Kurkó József Sziránóként hiteles volt, mint mindig, Bregyán Péter, Csere László és Boros Zoltán annak ellenére, hogy karakterük a fent említett „csakazértis” módon került a darabba, az előadás üde színfoltja volt, Nyírő Bea megbízható játéka mindig kellemes perceket szerez, de Germán Lívia (Éva), Borbély Krisztina (Piroska), Pásztor Máté (Rugó) és Merk László (Szandokán) sajnos legjobb igyekezete ellenére sem tudott tenni a karakteréért. Patkó Béla pedig önmagát alakítva lett volna hivatott előmozdítani az eseményeket, de csak mint céltalan és szándék nélküli szellem bolyongott a színpadon, és nem szerepe szerint nem találva a helyét.
A hosszas Moncsicsizés, Traubi szódázás, jugófarmerozás (na és ’56-ozás és egyéb rendszerábrázoló adalék) után hirtelen érkezett a végkifejlet, és minden akadályoztató tényező ellenére Csakazértis megvalósult majd’ mindegyik szerelem, itt, a ’80-as évek végi Vadkeleten, és a történet szerinti Pogány Bori levelének köszönhetően mégiscsak mindenki tudhat arról, hogyan is élt itt egy Kisgeneráció.
Az áthangszerelés a zenei vezető, Berkes Gábor munkáját dicséri, és bár egészen furcsa élmény volt Mikó Istvántól, Hűvösvölgyi Ildikótól és Sasvári Sándortól ezeket a dalokat hallani, valahogy mégis egészen színházias lett. Sövegjáró Áron hangja kicsúszott e műfaj alól, de Keresztes Ildikó és Sasvári Sándor duettje egészen új értelmezést adott a szövegnek.
A március 1-je óta futó, Halasi Imre által rendezett darab a gyulai közönséggel valamennyire mégis összekacsintott, de sikere inkább az ismert művészek közvetlen csodálásában állapodott meg.
