Négy koncertből álló komolyzenei hangversenysorozat indult november 3-án a Gyulai Várszínházban. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló programsor első előadásán a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas világhírű zongoraművész, Hegedűs Endre látogatott el a várszínház kamaratermébe. Koncertjét telt ház fogadta.
A Hódmezővásárhelyen született 60 éves zongoraművész Johann Sebastian Bach, Ludvig van Beethoven, Frédéric Chopin, Liszt Ferenc és Richard Wagner műveivel kedveskedett közönségének. Elsőként egy „könnyedebb”, rövidebb lélegzetvételű, kellemes hangzású darabot, Bach Herz und Mund und Tat und Leben című kantátájának nyugalmat sugárzó korálját hallgathattuk meg, majd egy kissé nehezebben emészthető remekmű, Beethoven 23 perces Op.57. f-moll Appassionata című szonátája került terítékre, melynek tételei érzelmektől, viharoktól, kétségbeeséstől és szenvedélytől túlfűtött dallamokkal kényeztették füleinket.
A továbbiakban Hegedűs Endre néhány Chopin szerzeménnyel ajándékozta meg hallgatóságát, melyek között a komponista Op.22. Andante spianato és nagy polonéz című darabjának csilingelő hangjai, az ismert Op. 9. No. 1. számú b-moll és No. 2. számú Esz-dúr noktürnök fenséges melódiái, valamint az Op. 23. G-moll Ballada tragikus hangvételű, nyugtalanító és baljós érzetet keltő dallamai hangzottak el. A koncert vége felé közeledve a zongoraművész Liszt Ferenc a Villa d’este mintegy ezer szökőkútjának csobogását megidéző „zenei festményét” tárta gyulai közönsége elé, majd a 17 perces Wagner-Liszt Tannhäuser nyitány koncertparafrázissal zárta műsorát, melyet hallgatva úgy érezhettük, hogy a zongora több mint egyetlen zeneszerszám, hiszen akár több hangszer sajátos hangzását is képes visszaadni.
Hangversenyén Hegedűs Endre páratlan élménnyel ajándékozta meg közönségét, amely tagjai mindezt hangosan kitörő vastapsokkal viszonozták minden egyes darab után. A világhírű művész ujjairól a hangok könnyedén gördültek le a zongora billentyűire – épp, mint nyári alkonyatkor a nap utolsó sugarai a tenger lassú hullámain. Ezt a nyugalmat azonban néha viharos villámokat idéző, tragikus dallamok törték meg, melyek közepette Hegedűs Endre oly gyorsan és virtuózan brillírozott hangszerén, hogy játékát csupán füleinkkel, de szemünkkel már aligha tudtuk követni.
A művek között a 60 éves művész mindig megosztott egy-két aranyos történetet és fontos tudnivalót közönségével, miközben oly kedvesen, szívhez szólóan és szeretetteljesen beszélt zongorájáról, „testének-lelkének meghosszabbításáról”, hogy hallgatósága egyre nagyobb ámulattal figyelte őt. Hegedűs Endre a zenét egy csodálatos gyógyszernek nevezte, és többször is kiemelte: számára az a fontos, hogy ezt a csodát másokkal, így most velünk is megoszthassa. A zongoraművész – a közönség szűnni nem akaró visszatapsának engedve – egy ráadással, Liszt Ferenc Szerelmi álmok No. 3. számú, gyönyörű noktrünjével búcsúzott hallgatóságától.
