Kétrészes dokumentumfilm vetítésével, hálaadó misével és koszorúzással emlékeztek a Szovjetunióba deportált gyulai német nemzetiségűek hazatérésének 65. évfordulója alkalmából Gyulán.
Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzata és a K. Schriffert Hagyományőrző Kör rendszeresen tiszteleg a múlt emléke előtt. Idén két nap leforgása alatt három alkalommal is emlékeztek a málenkij robotról hazatérőkre. A Szovjetunióba deportáltak leszármazottai, sorstársai és az emlékezők gyűltek össze július 12-én délután, hogy a Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében megtekintsék Sághy Gyula kétrészes dokumentumfilmjét, amit „Málenkij robot - a Békés megyei deportáltak a Szovjetunióba” címmel készített.
A vetítést megelőzően Mittag Mónika, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntőjében elmondta, hogy régóta várták már egy ilyen hiánypótló film elkészülését, ezért is fogadták örömmel Sághy Gyula filmrendező néhány évvel ezelőtti jelentkezését, akit tőlük telhetően minden lehetséges módon igyekeztek támogatni munkájában.
Az eseményen szintén jelen lévő rendező a kétszer 50 perces film elkészítési nehézségeiről szólt, valamint azokról a tervekről, hogy a film anyaga négyezer példányban történelmi albumként is napvilágot látva juthasson el középfokú oktatási intézményekbe, így is emlékezetben tartva a múlt szörnyűségeit.
Vasárnap 8 órára is sokakat hívott templomba a harang szava. A németvárosi Szent József templomban az 1945. január 10-én jóvátételi munkára a Szovjetunióba deportált német nemzetiségűek hazatérésének 65. évfordulója alkalmából Kalaman János eleki plébános mondott hálaadó szentmisét, mivel „az utókor kötelessége, hogy megismerje és tisztelje a történelmet”.
A megemlékezések sora a hálaadó misét követően az Apor téri haranglábnál folytatódott, ahol dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a túlélőket, beszédében hangsúlyozva, hogy a gyulai német közösség nélkül Gyula városa sem kulturális, sem gazdasági értelemben nem lehetne ma az, ami. Ezért a gyulai német közösséget ért szenvedések sora valamennyiünk vesztesége, és a közös emlékezet összetartó ereje felbecsülhetetlen.
- Csak és kizárólag akkor van esély arra, hogy ilyen szörnyűség ne fordulhasson elő újra, ha életben tartjuk ennek emlékét, bármennyire is fájdalmas. A felejtés a megbocsátás látszatához vezet. Ha ezek a borzalmak eltűnnek közös memóriánkból, védtelenekké válunk az ideológia álarca mögé bújó haszonlesőkkel szemben. Tartozunk az emlékezéssel minden áldozatnak. Nem engedhetjük meg, hogy szenvedésük, haláluk hiábavaló legyen. S ha esetükből tanul az emberiség, tanulnak a jövő nemzedékei, haláluk, tragédiájuk nem volt hiábavaló – mondta a városvezető.
Tóth Kata szavalata és Juhász Gergő trombitajátéka után Mittag Mónika és Nagy Mária tanárnő, a Német Kisebbségi Önkormányzat tagja koszorút helyezett el a haranglábon, Ludvig András pedig megkondította a harangot, hogy az egybegyűltek csendben imádkozva gondolhassanak halott sorstársaikra. A megemlékezés végén Kovács Lajosné Murvai Zsuzsanna, a K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnöke szeretetvendégségre, beszélgetésre invitálta a túlélőket és rokonaikat a K. Schriffert u. 1. sz. alatti német klubba.
